Nagy János karikatúráj
1. A jó tanuló:
10 napot hagyott erre a vizsgára, és tökéletes időbeosztása segítségével sikerült teljesen elsajátítania az anyagot. Nem fél és nem remeg. Elnéző mosollyal szemléli azon szerencsétlenek tömegét, akik a folyosón nyitott könyvvel a kezükben fel-alá rohangálnak, s próbálják a számukra érthetetlen betűhalmazból kihalászni a nemlétező összefüggéseket.
Vérnyomása, és vércukorszintje normális, fogai épek, és köszöni szépen, nem dohányzik. Egyetlen szenvedélye, hogy egyetemi előadásokra jár és jegyzetet készít.
Ellentétben az átlagemberrel, nem rémíti meg a vizsgáztató látványa, és élvezettel hallgatja saját, a tananyaggal kapcsolatos rendkívül tömör és elmés megállapításit. Előadását a nem kötelező, de ajánlott irodalomból vett frappáns idézettel fejezi be, megköszöni a jelest és siet haza, mert otthon – mily öröm! – már várja a következő vizsga rendkívül érdekes és tanulságos anyaga.
2. A lezser:
Ő is tíz napot hagyott erre a vizsgára, ebből nyolcat sítáborban töltött Mátraházán, ahol megismerkedett egy cuki kislánnyal, és így idejét megosztotta a Cuki és a tananyag között. (Amennyiben egész nap Cukit tanította síelni és egyéb közhasznú dolgokra, este pedig tárgyilagosan megállapította, hogy ma sem tanult semmit.)
Az utolsó napon lázas szorgalommal feldolgozta az egész anyagot, apró cetlik formájában, amelyeket különböző zsebeiben meghatározott rendszer szerint helyezett el.
Nem fél és nem remeg. Tisztában van vele, ő még a láncait sem veszítheti. Kinn a folyosón idegsokkos társait viccekkel, bűvészmutatványokkal szórakoztatja, majd észreveszi, hogy otthon hagyta az indexét, de nem tesz semmit, lehet, hogy jövő héten úgyis be kell megint néznie.
Oh, pardon! felkiáltással tollat és papírt kér a vizsgáztatótól, hogy leírhassa eljövendő feleletének vázlatát, majd kidolgozva megfelelő zsebéből a megfelelő cetlit, fölényes nyugalommal munkához lát. Ha a vizsgáztató gyanús szándékkal közeledik hozzá, egy nagyvilági mozdulattal felkapja a puskát, kifújja bele az orrát, majd elnéző mosollyal a zsebébe nyúl, miközben nem felejti el megjegyezni, hogy átkozott tüdőbaj! Felelete a maga nemében egy remekmű. Rugalmasan siklik át egyik témáról a másikra, közben meggyőzi a vizsgáztatót, hogy az anyaggal kapcsolatos eddigi elképzelései tévhitek. Néha elismeri, hogy tévedett, illetve, jól gondolta, de rosszul fogalmazta, ez azonban csak indiszponáltságának és a korai (késői) időpontnak tudható be.
Nem, köszöni szépen, jó neki a négyes is, kezit csókolomot köszön és siet haza összecsomagolni, ugyanis a következő vizsgájára három napja van, s abból legalább kettőt szeretne vidéken tölteni.
3. Az ideges:
Legszebb példányai a lányok közül kerülnek ki. Rendkívül könnyű felismerni e típus képviselőjét, ugyanis legfőbb jellegzetessége az, hogy vizsga előtt, kb. kétpercenként megesküszik apja, anyja, valamint eljövendő gyermekei egészségére, hogy nem tud semmit, sőt ki fogják rúgni.
Fel-alá rohangál a folyosón, felkeresi az összes mellékhelyiségeket, és minden igyekezete arra összpontosul, hogy zsebkendőjének legalább a felét sikerüljön szájába gyömöszölni.
Mielőtt átlépné a „Küszöböt", végigfut előtte egész eddigi élete, majd egy pillantást vet a jövőbe, s látja magát, amint egy mártír megdicsőült mosolyával az arcán, fogadja a csoporttársak őszinte (?) részvétnyilvánítását. Az áldozati bárány meggyötört pillantásával néz a vizsgáztatóra, miközben hangja ütemesen elcsuklik és egész testfelülete harmonikus rezgőmozgást végez.
Még a legedzettebb vizsgáztatót is megindítja az emberi gyengeség ilyen tömör megnyilvánulása, és előszedve a berozsdásodott jóindulatot, közepesre értékeli a feleletét.
Az Ideges ezután határozott léptekkel elhagyja a helyiséget. Kint a folyosón fogadja a csoporttársak őszinte (?) gratulációját, majd szilárd hangon nyugalomra inti a többieket, miközben nem felejti el megjegyezni, hogy legalább négyest érdemelt volna.
4. A rossz tanuló:
Ida tartoznak többek között azok az emberek, akiknek a vizsgákon következetesen pechük van. A legszigorúbb vizsgáztatót, a legrosszabb időpontot és tételt kapják, s átlaguk ennek következtében, háromegész alatt van. Notórius bizonyítványmagyarázók, akik már a vizsga elõtt megmagyarázzák eljövendő kettesüket (egyesüket).
A rossz tanuló típusa egyetemünkön teljesen kiveszőfélben van. Ma már csak az I., II., III. és IV. évfolyamokon található elszórtan néhány megrögzött példány...
10 napot hagyott erre a vizsgára, és tökéletes időbeosztása segítségével sikerült teljesen elsajátítania az anyagot. Nem fél és nem remeg. Elnéző mosollyal szemléli azon szerencsétlenek tömegét, akik a folyosón nyitott könyvvel a kezükben fel-alá rohangálnak, s próbálják a számukra érthetetlen betűhalmazból kihalászni a nemlétező összefüggéseket.
Vérnyomása, és vércukorszintje normális, fogai épek, és köszöni szépen, nem dohányzik. Egyetlen szenvedélye, hogy egyetemi előadásokra jár és jegyzetet készít.
Ellentétben az átlagemberrel, nem rémíti meg a vizsgáztató látványa, és élvezettel hallgatja saját, a tananyaggal kapcsolatos rendkívül tömör és elmés megállapításit. Előadását a nem kötelező, de ajánlott irodalomból vett frappáns idézettel fejezi be, megköszöni a jelest és siet haza, mert otthon – mily öröm! – már várja a következő vizsga rendkívül érdekes és tanulságos anyaga.
2. A lezser:
Ő is tíz napot hagyott erre a vizsgára, ebből nyolcat sítáborban töltött Mátraházán, ahol megismerkedett egy cuki kislánnyal, és így idejét megosztotta a Cuki és a tananyag között. (Amennyiben egész nap Cukit tanította síelni és egyéb közhasznú dolgokra, este pedig tárgyilagosan megállapította, hogy ma sem tanult semmit.)
Az utolsó napon lázas szorgalommal feldolgozta az egész anyagot, apró cetlik formájában, amelyeket különböző zsebeiben meghatározott rendszer szerint helyezett el.
Nem fél és nem remeg. Tisztában van vele, ő még a láncait sem veszítheti. Kinn a folyosón idegsokkos társait viccekkel, bűvészmutatványokkal szórakoztatja, majd észreveszi, hogy otthon hagyta az indexét, de nem tesz semmit, lehet, hogy jövő héten úgyis be kell megint néznie.
Oh, pardon! felkiáltással tollat és papírt kér a vizsgáztatótól, hogy leírhassa eljövendő feleletének vázlatát, majd kidolgozva megfelelő zsebéből a megfelelő cetlit, fölényes nyugalommal munkához lát. Ha a vizsgáztató gyanús szándékkal közeledik hozzá, egy nagyvilági mozdulattal felkapja a puskát, kifújja bele az orrát, majd elnéző mosollyal a zsebébe nyúl, miközben nem felejti el megjegyezni, hogy átkozott tüdőbaj! Felelete a maga nemében egy remekmű. Rugalmasan siklik át egyik témáról a másikra, közben meggyőzi a vizsgáztatót, hogy az anyaggal kapcsolatos eddigi elképzelései tévhitek. Néha elismeri, hogy tévedett, illetve, jól gondolta, de rosszul fogalmazta, ez azonban csak indiszponáltságának és a korai (késői) időpontnak tudható be.
Nem, köszöni szépen, jó neki a négyes is, kezit csókolomot köszön és siet haza összecsomagolni, ugyanis a következő vizsgájára három napja van, s abból legalább kettőt szeretne vidéken tölteni.
3. Az ideges:
Legszebb példányai a lányok közül kerülnek ki. Rendkívül könnyű felismerni e típus képviselőjét, ugyanis legfőbb jellegzetessége az, hogy vizsga előtt, kb. kétpercenként megesküszik apja, anyja, valamint eljövendő gyermekei egészségére, hogy nem tud semmit, sőt ki fogják rúgni.
Fel-alá rohangál a folyosón, felkeresi az összes mellékhelyiségeket, és minden igyekezete arra összpontosul, hogy zsebkendőjének legalább a felét sikerüljön szájába gyömöszölni.
Mielőtt átlépné a „Küszöböt", végigfut előtte egész eddigi élete, majd egy pillantást vet a jövőbe, s látja magát, amint egy mártír megdicsőült mosolyával az arcán, fogadja a csoporttársak őszinte (?) részvétnyilvánítását. Az áldozati bárány meggyötört pillantásával néz a vizsgáztatóra, miközben hangja ütemesen elcsuklik és egész testfelülete harmonikus rezgőmozgást végez.
Még a legedzettebb vizsgáztatót is megindítja az emberi gyengeség ilyen tömör megnyilvánulása, és előszedve a berozsdásodott jóindulatot, közepesre értékeli a feleletét.
Az Ideges ezután határozott léptekkel elhagyja a helyiséget. Kint a folyosón fogadja a csoporttársak őszinte (?) gratulációját, majd szilárd hangon nyugalomra inti a többieket, miközben nem felejti el megjegyezni, hogy legalább négyest érdemelt volna.
4. A rossz tanuló:
Ida tartoznak többek között azok az emberek, akiknek a vizsgákon következetesen pechük van. A legszigorúbb vizsgáztatót, a legrosszabb időpontot és tételt kapják, s átlaguk ennek következtében, háromegész alatt van. Notórius bizonyítványmagyarázók, akik már a vizsga elõtt megmagyarázzák eljövendő kettesüket (egyesüket).
A rossz tanuló típusa egyetemünkön teljesen kiveszőfélben van. Ma már csak az I., II., III. és IV. évfolyamokon található elszórtan néhány megrögzött példány...
