Külföldi munkatársunk jelenti a Marsról
Az akadémia szépen dekorált díszudvarán nagy esemény előkészületei folynak. Miközben a ceremóniamester az ütésre várók 842 fős csapatát igyekszik szabályos alakzatokba tömöríteni, a hozzátartozók és barátok, valamint az érdeklődők (nem kaptak mozijegyet) izgatott zsibongással vívják harcukat a korlátozott számú üdülőhelyek megszerzéséért. Néhány perccel 24 óra előtt végre sikerült bepréselni az ütendőket a kissé szűkreszabott kivégzési négyszögbe és megkezdődött a ceremónia. A program első számú tréfás vetélkedője: le tudják-e tépni az egybegyűltek a kacagányt a díszasztal felé furakodó díszelnökről. Nem sikerül. Az akadémiai méltóságok sértetlenül fogadhatják el helyüket a díszasztal mögötti díszszékekben. Felhangzik az ünnepi zene, majd az ünnepi megnyitó. A jelöltek sorba az asztalhoz járulnak, ahol megkapják a lovagi diplomát és a vele járó kézfogásokat. A diplomára mindenki igényt tart, a kézfogásra nem. Most derül ki, milyen jó, ha egy lovag nemcsak írni, olvasni is tud. Így leolvashatják a ceremóniamester ajkáról a nevüket, amit egyébként nem hallanának az ünnepi ricsajban. A közönség aktívan követi az eseményeket. „Pistike, már megint bepisiltél?" „Nézzétek, a nagypapát most ütik lovaggá!" „Lajos, a Matrózban várunk!"
Az ünnepség után gyors felmérést végeztünk az újdonsült lovagok között. Miért és hogyan?
Bár végigkérdeztünk mindenkit, aki a jószágkormányzói hivatal előtt arra várt, hogy lovagi címét igazolványába tüstént bejegyezzék, egyetlen cimkórra sem bukkantunk. Kivétel nélkül mindenkit nemes célok vezettek. Az űrgazdaság fejlődésének meggyorsítása, fontos vállalati feladatok megoldása, a tudományos oroszlánkörmük köszörülése volt a fő indíték. Különben kemény munkával szerzett új címük több kiadást, ámde változatlan bevételt hoz az elkövetkezőkben az új lovagoknak. Több borravalót kell adni majd a borbélynak, a szerelőknek stb. (a Marson még van borravaló).
A hogyan kérdésre még a hölgyek is férfias választ adtak. Kemény, kitartó munka, helytállás a munkahelyen, a családban, a barátok (barátnők) körében – bizony ez tiszteletet parancsol. Mennyi gond, mennyi akadály! Jól kell témát választani, ez a legfontosabb. Meg opponenst. Túl kell esni a vizsgáztatókon! Az áldomás is maga egy vagyon! És még sorolhatnánk tovább. A lovagi címet nem adják ingyen!
Az akadémia szépen dekorált díszudvarán nagy esemény előkészületei folynak. Miközben a ceremóniamester az ütésre várók 842 fős csapatát igyekszik szabályos alakzatokba tömöríteni, a hozzátartozók és barátok, valamint az érdeklődők (nem kaptak mozijegyet) izgatott zsibongással vívják harcukat a korlátozott számú üdülőhelyek megszerzéséért. Néhány perccel 24 óra előtt végre sikerült bepréselni az ütendőket a kissé szűkreszabott kivégzési négyszögbe és megkezdődött a ceremónia. A program első számú tréfás vetélkedője: le tudják-e tépni az egybegyűltek a kacagányt a díszasztal felé furakodó díszelnökről. Nem sikerül. Az akadémiai méltóságok sértetlenül fogadhatják el helyüket a díszasztal mögötti díszszékekben. Felhangzik az ünnepi zene, majd az ünnepi megnyitó. A jelöltek sorba az asztalhoz járulnak, ahol megkapják a lovagi diplomát és a vele járó kézfogásokat. A diplomára mindenki igényt tart, a kézfogásra nem. Most derül ki, milyen jó, ha egy lovag nemcsak írni, olvasni is tud. Így leolvashatják a ceremóniamester ajkáról a nevüket, amit egyébként nem hallanának az ünnepi ricsajban. A közönség aktívan követi az eseményeket. „Pistike, már megint bepisiltél?" „Nézzétek, a nagypapát most ütik lovaggá!" „Lajos, a Matrózban várunk!"
Az ünnepség után gyors felmérést végeztünk az újdonsült lovagok között. Miért és hogyan?
Bár végigkérdeztünk mindenkit, aki a jószágkormányzói hivatal előtt arra várt, hogy lovagi címét igazolványába tüstént bejegyezzék, egyetlen cimkórra sem bukkantunk. Kivétel nélkül mindenkit nemes célok vezettek. Az űrgazdaság fejlődésének meggyorsítása, fontos vállalati feladatok megoldása, a tudományos oroszlánkörmük köszörülése volt a fő indíték. Különben kemény munkával szerzett új címük több kiadást, ámde változatlan bevételt hoz az elkövetkezőkben az új lovagoknak. Több borravalót kell adni majd a borbélynak, a szerelőknek stb. (a Marson még van borravaló).
A hogyan kérdésre még a hölgyek is férfias választ adtak. Kemény, kitartó munka, helytállás a munkahelyen, a családban, a barátok (barátnők) körében – bizony ez tiszteletet parancsol. Mennyi gond, mennyi akadály! Jól kell témát választani, ez a legfontosabb. Meg opponenst. Túl kell esni a vizsgáztatókon! Az áldomás is maga egy vagyon! És még sorolhatnánk tovább. A lovagi címet nem adják ingyen!