A Valótlanság 1966/3. számában írtam legutoljára a fiatal nemzedék problémáiról. Az azóta eltelt rövid idő természetesen nem adhatott megoldást minden feltett kérdésemre, de néhány problémát mindenesetre tisztábban láthatunk ma, mint akkor.
Generációs ellentét?
Sokan és sokat vitatkoznak az újságok hasábjain, a rádióban a nemzedékek szembenállásáról. Egyesek megjegyzik: ez volt, és mindig is lesz; mások véleménye épp fordított: mindig is lesz és volt. Annak igénye nélkül, hogy a vitát véglegesen eldönteném, a gordiusi csomót kioldanám, vagy esetleg meglazítanám, szeretnék néhány megjegyzést ejteni, úgy is, mint közgazdász, úgy is mint ember.
A probléma illusztrálására álljon itt egyik hallgatónk édesapjának, C.W-nek panaszos levele, melyet a múlt héten juttatott el hozzánk: „Fiam, ifjú C.W. állandóan, minden különösebb indok nélkül felpofoz. Eleinte azt hittem csupán egy futó új hóbortról van szó, később azonban kiderült, fiam meggyőződésből ver. Ebbe is belenyugodtam természetesen, gondoltam, ha már nekem nyomorúságos fiatalkorom volt, legalább fiam ifjúságát tegyem boldoggá, örömtelivé, napossá.
Az első időben cséphadaróval vert, általában a fenekemet. Az utóbbi időben azonban ráfanyalodott a fejemre, ezért fordulok most Önökhöz. Ettől eltekintve, fiam csendes, halkszavú, nyílt gyerek, nem árt a légynek sem. Elvétve kisebb gyerekes csínyeket ugyan néha elkövet meggondolatlanságból. Tegnap például váratlanul a kútba dobta özvegy édesanyját, de rögtön megbánta, és megígérte, hogy jövő hét végén, ha hazajön a Balatonról és lesz ideje, nem dobja be még egyszer..."
A levél – bár őszintén szólva, nem tartjuk teljesen megalapozottnak az apa panaszait –, azt bizonyítja, hogy van ellentét az idősebb és fiatalabb generáció között. De az
1. nem totális
2. hanem lokális.
Az ellentét tehát helyi, szakmai kérdésekre korlátozódik. Alapvető problémák nincsenek, csupán a részletekben vannak kisebb ellentmondások, véleménykülönbségek.
Az édesapának be kell látnia, hogy fiát csakis szép szóval, türelemmel szabad meggyőznie arról, hogy rossz, és elavult, túlélt módszert alkalmaz akkor, amikor veréssel akarja nevelni édesapját.
Vigyázzunk azonban arra, hogy a vízzel együtt a gyereket ki ne öntsük, le ne törjük a fiatal alkotó kedvét.
Anyagiasság
A jobb életre való törekvés magában még nem anyagiasság. A fiatalok sokszor elégedetlenek anyagi körülményükkel, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ösztöndíjuk ma lényegesen magasabb, mintha fele annyit kapnának. Vannak tehetősek és kevésbé tehetősek, különbségek még megfigyelhetők, de egyetemünkön a felhőkarcolók árnyékában sehol sem látni nyomorúságos putrikat, szegénynegyedeket, mint oly sok helyütt Nyugaton.
Az egyetem ugyanis hatalmas összegeket áldoz új beruházások építésére. Itt elég ha csak a legutóbbit említjük: nemrégen épült fel az egyetem új, közép-európai színvonalú névtáblája a fõbejárati falon.
Nyugatimádat
A majmolás, a nyugatimádat, a „mindent, ami külföldi átveszek" szelleme leáldozóban van. A fiatalok öltözködése egyszerű, ízléses. Mind kevesebben vannak, akik egy szál fecskében ülnek be előadásra, bár e statisztikai eredmény értékét kissé rontja az a tény, hogy azok száma is csökkent, akik egyáltalán beülnek.
Megnyugtató képet ad a vizsgázók, a szigorlatozók öltözködése is. Csaknem minden hallgató csinos, fekete ruhában jelenik meg, csupán a vizsgáztatókkal fordul elő olykor, hogy nem teljesen frissen vasalt a melegítőjük.
Falu–város
Sokan nagy problémát látnak a falu és város ellentmondásában: A fiatal értelmiségiek álláspontját jól példázza a következő levélrészlet: „... Két hete végeztem az egyetemet, és azóta dolgozom Istenhátamögöttiben. Két hét óta megszakítás nélkül itt élek és dolgozom, így senki sem vádolhat szalmaláng-lelkesedéssel, vagy azzal, hogy megfutamodnák a feladatoktól. Szeretem a munkámat. A falut. Az embereket. Az állatokat. A friss széna illatát. Mégis úgy érzem, nem élhetek tovább Istenhétamögöttiben.
Super Luxus-Octavia gépkocsim a minap meghibásodott. Egy elektropingpong lazult meg a kalburátor alvázán. Elmentem a Földművesszövetkezeti boltba, de megdöbbenésemre közölték, hogy elfogyott. Másnap ugyan hozzájutottam a kért alkatrészhez, de egész délután Warburgommal kellett járnom a nagy sárban..."
A levél kétségtelen megdöbbentő. Ennyi szenvedés után megértjük levélírónk elkeseredését. A falu és város közötti ellentétek kétségkívül fennállnak, és ma tudomásul kell vennünk, hogy végleges eltűnésével csak akkor számolhatunk, ha a falu behozza, sőt lehagyja a fővárost.
Demokratizmus
A demokratizmusnak, a demokratikus szellem kialakításának talán sehol sincs nagyobb szerepe és fontossága, mint a 20-22 éves, az élet előtt álló fiatalok esetében. Egyetemünkön mindenki előtt nyitva áll az út, hogy származására, összeköttetéseire való tekintet nélkül a legnagyobb fegyelmi büntetéseket is elnyerhesse.
Erkölcs
Sokan azt állítják, hogy a mai fiatalok ilyennel nem rendelkeznek. Egyetemünkön azonban, ha ritkán is, de volt példa az ellenkezőjére.
Örvendetes módon megoldódott az oktatók és a hallgatók közötti – régen sok félreértésre okot adó – bizalmatlanság problémája.
Ma már hallgatónőink nagy része világosan látja, hogy az egyetem a tapasztalatszerzés ideje, és ebben biztosan számíthatnak előljáróik, oktatóik hosszú munkásságuk alatt kicsiszolódott gyakorlatára. Örvendetes továbbá, hogy a szemináriumok alatt egyre kevesebbszer kell a tanárnak paráználkodás miatt félbeszakítania a foglalkozást. Ez azt jelenti, hogy eltűnik a kispolgári álszemérem oktatóink felfogásában is.
Írásunk nem törekedett a teljességre, csupán néhány főprobléma elemzésére szorítkozott. Mégis úgy érezzük, hogy világtörténeti jelentőségű.
Generációs ellentét?
Sokan és sokat vitatkoznak az újságok hasábjain, a rádióban a nemzedékek szembenállásáról. Egyesek megjegyzik: ez volt, és mindig is lesz; mások véleménye épp fordított: mindig is lesz és volt. Annak igénye nélkül, hogy a vitát véglegesen eldönteném, a gordiusi csomót kioldanám, vagy esetleg meglazítanám, szeretnék néhány megjegyzést ejteni, úgy is, mint közgazdász, úgy is mint ember.
A probléma illusztrálására álljon itt egyik hallgatónk édesapjának, C.W-nek panaszos levele, melyet a múlt héten juttatott el hozzánk: „Fiam, ifjú C.W. állandóan, minden különösebb indok nélkül felpofoz. Eleinte azt hittem csupán egy futó új hóbortról van szó, később azonban kiderült, fiam meggyőződésből ver. Ebbe is belenyugodtam természetesen, gondoltam, ha már nekem nyomorúságos fiatalkorom volt, legalább fiam ifjúságát tegyem boldoggá, örömtelivé, napossá.
Az első időben cséphadaróval vert, általában a fenekemet. Az utóbbi időben azonban ráfanyalodott a fejemre, ezért fordulok most Önökhöz. Ettől eltekintve, fiam csendes, halkszavú, nyílt gyerek, nem árt a légynek sem. Elvétve kisebb gyerekes csínyeket ugyan néha elkövet meggondolatlanságból. Tegnap például váratlanul a kútba dobta özvegy édesanyját, de rögtön megbánta, és megígérte, hogy jövő hét végén, ha hazajön a Balatonról és lesz ideje, nem dobja be még egyszer..."
A levél – bár őszintén szólva, nem tartjuk teljesen megalapozottnak az apa panaszait –, azt bizonyítja, hogy van ellentét az idősebb és fiatalabb generáció között. De az
1. nem totális
2. hanem lokális.
Az ellentét tehát helyi, szakmai kérdésekre korlátozódik. Alapvető problémák nincsenek, csupán a részletekben vannak kisebb ellentmondások, véleménykülönbségek.
Az édesapának be kell látnia, hogy fiát csakis szép szóval, türelemmel szabad meggyőznie arról, hogy rossz, és elavult, túlélt módszert alkalmaz akkor, amikor veréssel akarja nevelni édesapját.
Vigyázzunk azonban arra, hogy a vízzel együtt a gyereket ki ne öntsük, le ne törjük a fiatal alkotó kedvét.
Anyagiasság
A jobb életre való törekvés magában még nem anyagiasság. A fiatalok sokszor elégedetlenek anyagi körülményükkel, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ösztöndíjuk ma lényegesen magasabb, mintha fele annyit kapnának. Vannak tehetősek és kevésbé tehetősek, különbségek még megfigyelhetők, de egyetemünkön a felhőkarcolók árnyékában sehol sem látni nyomorúságos putrikat, szegénynegyedeket, mint oly sok helyütt Nyugaton.
Az egyetem ugyanis hatalmas összegeket áldoz új beruházások építésére. Itt elég ha csak a legutóbbit említjük: nemrégen épült fel az egyetem új, közép-európai színvonalú névtáblája a fõbejárati falon.
Nyugatimádat
A majmolás, a nyugatimádat, a „mindent, ami külföldi átveszek" szelleme leáldozóban van. A fiatalok öltözködése egyszerű, ízléses. Mind kevesebben vannak, akik egy szál fecskében ülnek be előadásra, bár e statisztikai eredmény értékét kissé rontja az a tény, hogy azok száma is csökkent, akik egyáltalán beülnek.
Megnyugtató képet ad a vizsgázók, a szigorlatozók öltözködése is. Csaknem minden hallgató csinos, fekete ruhában jelenik meg, csupán a vizsgáztatókkal fordul elő olykor, hogy nem teljesen frissen vasalt a melegítőjük.
Falu–város
Sokan nagy problémát látnak a falu és város ellentmondásában: A fiatal értelmiségiek álláspontját jól példázza a következő levélrészlet: „... Két hete végeztem az egyetemet, és azóta dolgozom Istenhátamögöttiben. Két hét óta megszakítás nélkül itt élek és dolgozom, így senki sem vádolhat szalmaláng-lelkesedéssel, vagy azzal, hogy megfutamodnák a feladatoktól. Szeretem a munkámat. A falut. Az embereket. Az állatokat. A friss széna illatát. Mégis úgy érzem, nem élhetek tovább Istenhétamögöttiben.
Super Luxus-Octavia gépkocsim a minap meghibásodott. Egy elektropingpong lazult meg a kalburátor alvázán. Elmentem a Földművesszövetkezeti boltba, de megdöbbenésemre közölték, hogy elfogyott. Másnap ugyan hozzájutottam a kért alkatrészhez, de egész délután Warburgommal kellett járnom a nagy sárban..."
A levél kétségtelen megdöbbentő. Ennyi szenvedés után megértjük levélírónk elkeseredését. A falu és város közötti ellentétek kétségkívül fennállnak, és ma tudomásul kell vennünk, hogy végleges eltűnésével csak akkor számolhatunk, ha a falu behozza, sőt lehagyja a fővárost.
Demokratizmus
A demokratizmusnak, a demokratikus szellem kialakításának talán sehol sincs nagyobb szerepe és fontossága, mint a 20-22 éves, az élet előtt álló fiatalok esetében. Egyetemünkön mindenki előtt nyitva áll az út, hogy származására, összeköttetéseire való tekintet nélkül a legnagyobb fegyelmi büntetéseket is elnyerhesse.
Erkölcs
Sokan azt állítják, hogy a mai fiatalok ilyennel nem rendelkeznek. Egyetemünkön azonban, ha ritkán is, de volt példa az ellenkezőjére.
Örvendetes módon megoldódott az oktatók és a hallgatók közötti – régen sok félreértésre okot adó – bizalmatlanság problémája.
Ma már hallgatónőink nagy része világosan látja, hogy az egyetem a tapasztalatszerzés ideje, és ebben biztosan számíthatnak előljáróik, oktatóik hosszú munkásságuk alatt kicsiszolódott gyakorlatára. Örvendetes továbbá, hogy a szemináriumok alatt egyre kevesebbszer kell a tanárnak paráználkodás miatt félbeszakítania a foglalkozást. Ez azt jelenti, hogy eltűnik a kispolgári álszemérem oktatóink felfogásában is.
Írásunk nem törekedett a teljességre, csupán néhány főprobléma elemzésére szorítkozott. Mégis úgy érezzük, hogy világtörténeti jelentőségű.