Az új Közgazdaságtudományi Egyetem 1948 októberében három évfolyammal indult. A III. évfolyam hallgatóit azok közül vették fel, akik 1948-ban a József nádor Műszaki Egyetem megszűnt Közgazdaságtudományi Karának II., ill. III. évfolyamát fejezték be. Jómagam a régi kar IV. évfolyamának voltam a hallgatója, onnan ültem vissza az új egyetem III. évfolyamának padjai közé. De voltak köztünk olyanok is, akik már oklevelet, sőt doktori címet szereztek a régi karon, s mint közgazdaságtudományi doktorok iratkoztak be ismét a III. évfolyamra hallgatóként. Utolsó félévem vizsgaidőszaka 1950. júniusában volt, s az egyetem 1950. dec. 31-ig adott haladékot a végzős hallgatóknak a különbözeti vizsgák letételére. (Évfolyamtársaim egy része csak évek múlva tette le ezeket az elmaradt vizsgákat, s akad köztük olyan is, aki mind a mai napig adós velük.) Az akkori egyetemi ifjúsági szervezet, a MEFESZ versenyt hirdetett az utolsó éves hallgatók között: ki fogja elsőként letenni az elmaradt vizsgákat és ki fogja ezzel elsőként elvégezni az új egyetemet?
A magam részéről nagy ambícióval készültem a versenyre. 1950 nyarán sikerült is elsőnek letennem valamennyi félévi vizsgámat, s mellette a különbözeti szigorlatot politikai gazdaságtanból Nagy Tamásnál. Utoljára Erdős Péternél kollokváltam. Zsebemben volt már a Művelődésügyi Minisztérium kinevezési okmánya: az egyetem elvégzése után Erdős Péter mellé kerülök tudományos munkatársként a Közgazdaságtudományi Intézetbe. Az ötös érdemjegy beírása után meglepetésemre Erdős Péter rögtön letegezett: hát akkor szervusz, munkatársak leszünk. Gratulálok, mondta, hogy elsőnek végezted el a Közgazdasági Egyetemet.
Kari tanácsi ülésen Újhelyi Gyula, az agrár tanszék vezetője elmondta, hogy helyes lenne olyan nyugati agrárközgazdászokkal is megismertetni a hallgatókat, mint pl. X,Y és Z. Réczey professzor, aki nagy mókamester volt, helyeslően hozzászólt és még néhány nevet javasolt. Ezzel Újhelyi egyet is értett. Amikor többen gratuláltak neki, hogy jogász létére ilyen járatos a nyugati agrárközgazdasági irodalomban is, bevallotta, hogy valamennyi javasoltja ugyan nyugati, de nem agrárközgazdász, hanem jogász.
Az 1954-ben kezdett évfolyamból többen igyekeztek 56-ban külföldre jutni. Volt, akinek ez sikerült, volt, aki csak az országhatárig jutott. 1957. tavaszán folytatódott az oktatás. Az elmélettörténetben a marginális forradalomról tartottam az első előadást. A határelemzés magyarázata közben nagy lendülettel tettem fel a kérdést: érdemes elmenni a határig? Óriási röhej tört ki.
A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején történt. Egy levelező hallgató a monopolista versenyt húzta és felelete során hevesen szidta az imperialistákat. Kb. tíz percig átkozta az imperialistákat, amikor leintettem. Most beszéljen a monopolista verseny elméletéről! Sajnos, arra nem emlékszem, válaszolta a vizsgázó.
Tudományos ülésszakot rendeztek 1958-ban a nyugati közgazdaságtan bírálatáról. Az ülésszakra meghívták Jürgen Kuczinsky német közgazdászt és gazdaságtörténészt is. A tõle várt felszólalás témáját illetõen Haász Árpád egyetemi tanár informálta a vendéget. Az információ tartalmát a vendég egy anekdotával mutatta be: Lincoln Ábrahám amerikai elnök egy ízben, felesége betegsége miatt, egyedül volt kénytelen elmenni a vasárnapi istentiszteletre. Mikor hazaért, a felesége megkérdezte, mirõl beszélt a pap? – A bűnrõl –, válaszolta Lincoln. – És mit mondott róla? – Elitélte – mondta Lincoln.
A magam részéről nagy ambícióval készültem a versenyre. 1950 nyarán sikerült is elsőnek letennem valamennyi félévi vizsgámat, s mellette a különbözeti szigorlatot politikai gazdaságtanból Nagy Tamásnál. Utoljára Erdős Péternél kollokváltam. Zsebemben volt már a Művelődésügyi Minisztérium kinevezési okmánya: az egyetem elvégzése után Erdős Péter mellé kerülök tudományos munkatársként a Közgazdaságtudományi Intézetbe. Az ötös érdemjegy beírása után meglepetésemre Erdős Péter rögtön letegezett: hát akkor szervusz, munkatársak leszünk. Gratulálok, mondta, hogy elsőnek végezted el a Közgazdasági Egyetemet.
Kari tanácsi ülésen Újhelyi Gyula, az agrár tanszék vezetője elmondta, hogy helyes lenne olyan nyugati agrárközgazdászokkal is megismertetni a hallgatókat, mint pl. X,Y és Z. Réczey professzor, aki nagy mókamester volt, helyeslően hozzászólt és még néhány nevet javasolt. Ezzel Újhelyi egyet is értett. Amikor többen gratuláltak neki, hogy jogász létére ilyen járatos a nyugati agrárközgazdasági irodalomban is, bevallotta, hogy valamennyi javasoltja ugyan nyugati, de nem agrárközgazdász, hanem jogász.
Az 1954-ben kezdett évfolyamból többen igyekeztek 56-ban külföldre jutni. Volt, akinek ez sikerült, volt, aki csak az országhatárig jutott. 1957. tavaszán folytatódott az oktatás. Az elmélettörténetben a marginális forradalomról tartottam az első előadást. A határelemzés magyarázata közben nagy lendülettel tettem fel a kérdést: érdemes elmenni a határig? Óriási röhej tört ki.
A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején történt. Egy levelező hallgató a monopolista versenyt húzta és felelete során hevesen szidta az imperialistákat. Kb. tíz percig átkozta az imperialistákat, amikor leintettem. Most beszéljen a monopolista verseny elméletéről! Sajnos, arra nem emlékszem, válaszolta a vizsgázó.
Tudományos ülésszakot rendeztek 1958-ban a nyugati közgazdaságtan bírálatáról. Az ülésszakra meghívták Jürgen Kuczinsky német közgazdászt és gazdaságtörténészt is. A tõle várt felszólalás témáját illetõen Haász Árpád egyetemi tanár informálta a vendéget. Az információ tartalmát a vendég egy anekdotával mutatta be: Lincoln Ábrahám amerikai elnök egy ízben, felesége betegsége miatt, egyedül volt kénytelen elmenni a vasárnapi istentiszteletre. Mikor hazaért, a felesége megkérdezte, mirõl beszélt a pap? – A bűnrõl –, válaszolta Lincoln. – És mit mondott róla? – Elitélte – mondta Lincoln.
