Halász Géza karikatúrája
Majd én megmutatom neki! Térden állva, könnyes szemmel fog bocsánatért könyörögni, s én hűvösen elnézve felette, lefejtem esdeklő kezét és közömbösen, részvétlenül tovalépdelek, mint ahogyan ő kirúgott, amikor rájött, hogy jobban tudom az anyagot.
Már amikor a tételeket kiosztotta, feltűnhetett neki az arcomról sugárzó értelem, mert előre megfontolt szándékkal, már az első mondatomnál megállított. Gúnyos éllel megkérdezte, vajon biztos vagyok-e abban, hogy az intelligens Sir Vice Neviyork polgármestere? Ugyanakkor ravaszul úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy én mindjárt gondoltam, hogy Camberlajnnal tévesztem össze és csak önérzetem miatt mondtam „igent"-t.
Amikor kifejeztem, hogy Du pont de la Krupp a legnagyobb francia monopólium, akkor meg azt kérdezte, hogy ezt írásba adom-e. Persze, meglepődött, amikor leírtam, úgy látszik, biztos volt benne, hogy csak fonetikusan tudom. Igaz, hogy a fiúk is mondták, mikor a jegyzetet olvastam, hogy egészen jó a francia kiejtésem.
Az USA nemzeti jövedelmére egyből rávágtam, hogy 500 millió yen (és felszólítás nélkül lerajzoltam neki az áthúzott lö-betüt).
Ekkor újat kérdezett: mi az a frontsterling? Talán kicsit fitogtatva angol tudásomat, elmondtam, hogy Edizon volt USA-külügyminiszter tömören így jellemezte: Bibere bonum est.
Most úgy tűnt, mintha kicsit meghökkent volna. Úgy látszik nem gondolt arra, hogy ilyen mélységben tudom az anyagot.
Mindenesetre elhatároztam, hogy ezután értelmes magyarsággal fogok beszélni. Utolsó kérdésére már nyugodt fölénnyel válaszoltam: – Japán ipara az utóbbi években állati frankón csipkedi magát. Szerintem különösen Anglia firölt be emiatt, szinte csak stirelte, hogyan buknak le sorban a piacai.
Ez már tetszett neki, mert nem állított meg. Szerényen elmosolyodtam, kissé lehúztam a jakóm vállait, s magabiztosan folytattam.
– A tőkés csávók természetesen nem komálják ezt a nagy tépést, de mivel Japán az USA-tól tarhálja a lóvét, akár gajdeszre mehetnek a Bicu Misivel.
Láttam rajta, hogy nem érti, amit mondtam, mire még egyszer elismételtem az egészet, de továbbra is olyan valószínűtlenül nézett rám, hogy be kellett látnom, hiába minden, nem tudja követni magasröptű gondolatmenetemet. Abbahagytam a kísérletezést és vártam, hogy mentegesse magát. Ehelyett üveges tekintettel nyúlt az indexemért és tudásomtól lenyűgözve, bágyadtan suttogott:
– Mondja, mit vétettem én magának?
Döbbenten néztem rá. Nem gondoltam, hogy ennyire szívére veszi a dolgot, és vigasztalni akartam, hogy ne féljen nem fogom megfúrni, mert jobban tudom az anyagot... De már késő volt. Feje mellére hanyatlott és egy utolsó mozdulattal – beírta az elégtelent.
Már amikor a tételeket kiosztotta, feltűnhetett neki az arcomról sugárzó értelem, mert előre megfontolt szándékkal, már az első mondatomnál megállított. Gúnyos éllel megkérdezte, vajon biztos vagyok-e abban, hogy az intelligens Sir Vice Neviyork polgármestere? Ugyanakkor ravaszul úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy én mindjárt gondoltam, hogy Camberlajnnal tévesztem össze és csak önérzetem miatt mondtam „igent"-t.
Amikor kifejeztem, hogy Du pont de la Krupp a legnagyobb francia monopólium, akkor meg azt kérdezte, hogy ezt írásba adom-e. Persze, meglepődött, amikor leírtam, úgy látszik, biztos volt benne, hogy csak fonetikusan tudom. Igaz, hogy a fiúk is mondták, mikor a jegyzetet olvastam, hogy egészen jó a francia kiejtésem.
Az USA nemzeti jövedelmére egyből rávágtam, hogy 500 millió yen (és felszólítás nélkül lerajzoltam neki az áthúzott lö-betüt).
Ekkor újat kérdezett: mi az a frontsterling? Talán kicsit fitogtatva angol tudásomat, elmondtam, hogy Edizon volt USA-külügyminiszter tömören így jellemezte: Bibere bonum est.
Most úgy tűnt, mintha kicsit meghökkent volna. Úgy látszik nem gondolt arra, hogy ilyen mélységben tudom az anyagot.
Mindenesetre elhatároztam, hogy ezután értelmes magyarsággal fogok beszélni. Utolsó kérdésére már nyugodt fölénnyel válaszoltam: – Japán ipara az utóbbi években állati frankón csipkedi magát. Szerintem különösen Anglia firölt be emiatt, szinte csak stirelte, hogyan buknak le sorban a piacai.
Ez már tetszett neki, mert nem állított meg. Szerényen elmosolyodtam, kissé lehúztam a jakóm vállait, s magabiztosan folytattam.
– A tőkés csávók természetesen nem komálják ezt a nagy tépést, de mivel Japán az USA-tól tarhálja a lóvét, akár gajdeszre mehetnek a Bicu Misivel.
Láttam rajta, hogy nem érti, amit mondtam, mire még egyszer elismételtem az egészet, de továbbra is olyan valószínűtlenül nézett rám, hogy be kellett látnom, hiába minden, nem tudja követni magasröptű gondolatmenetemet. Abbahagytam a kísérletezést és vártam, hogy mentegesse magát. Ehelyett üveges tekintettel nyúlt az indexemért és tudásomtól lenyűgözve, bágyadtan suttogott:
– Mondja, mit vétettem én magának?
Döbbenten néztem rá. Nem gondoltam, hogy ennyire szívére veszi a dolgot, és vigasztalni akartam, hogy ne féljen nem fogom megfúrni, mert jobban tudom az anyagot... De már késő volt. Feje mellére hanyatlott és egy utolsó mozdulattal – beírta az elégtelent.
