|
A harang tompán elüti a tizenkettőt. Ajtónyikorgás
– Hu-huuuuuuuu! – Mi az kérem, itt óra van! – Csakhogy ez az én órám! – Bocsánat, kérem, ha önnek itt órája van, mi elmehetünk más termet keresni. Érthetetlen, hogy már ilyenkor is foglaltak a termek. Ön kinek tart itt órát ilyen későn este? – Hallja, ne gúnyolódjon, én kísértet vagyok és éjjel 12-kor minden terem az enyém. Ez az én órám. Ha nem tetszik nézze meg a terembeosztást. Földszint nyolcas. És maguk kik? – Mi kérem nappalisok vagyunk. – Ezt hogy értsem? – Szó szerint. Ezek a fiatalok az egyetem nappali tagozatának hallgatói, én vagyok a tanár és most orosz órát tartunk..., azaz tartanánk. – Ha jól hallottam, nappalit mondott az imént? – Igen. – És most ön szerint nappal van? – Hogyan?... Ja, nem. Öt perccel múlt éjfél. Most kaptunk termet. Azaz, hogy bizonyára azt is elnézték. Kérem, megyünk máris. Továrisi igyitye szamnoj, termet keresni! Két fiú nézzen szét a másodikon. (Elmennek. Kísértet egyedül marad.) – Még ilyet! Teremhiány! Állítólag az új órarendben nekem meg délelőtt kell majd kísértenem. Szép kis muri lesz majd, ha megjelenek a dialktikus materializmus előadás közepén, mint szemléltető eszköz! |
Farkas Teremminiszter és Halász Géza egy kabaréelőadáson
|
