NEM EGY AMERIKAI POP-FESZTIVÁLRÓL,
HANEM ARRÓL, MI TÖRTÉNNE, HA KÉT NEMRÉG SZABADULT RAB A TV-BEN
VÉLETLENSÉGBŐL A KÖZGAZDASÁGI STÚDIÓBA NYITNA BE
Piskóta: (az operatőrhöz fordulva) Kérem szépen ez a Kék fény?
Sintér: Nyugi Piskóta, nekem a Cella Robi azt mondta, hogy itt lazacos szendvicseket is kapunk.
Riporter: Na végre, hogy megjöttek. Vigyázzanak, indulunk. (mosolyogva, széles taglejtésekkel gesztikulál a kamera előtt)... Kkedves nézőink... bemutatom önöknek Renegát Lajost az Országos Koordinációs Intézet munkatársát és Kautzky Dezsőt a Pest megyei Koordinációs Intézet munkatársát. Kedves Renegát Kautzky, talán pár szóval tájékoztatnák kedves nézőinket, hogy megfelelőnek tartják e foglalkozásukra a közgazdász kifejezést?
Sintér: Közgazdász? Így is lehet mondani. Ugyebáár mi a közösből gazdálkodunk, meglehetősen egyéni módon, sajnos ebből gyakran félreértések adódnak, néha évekig húzódik az ügy.
Riporter: Pedig az új mechanizmusban fontos az egyéni kezdeményezés, sajnos még előfordul egyes helyeken, hogy nem értékelik.
Piskóta: Értékelik.
Riporter: És nem veszélyes az önök szakmája?
Sintér: Méghogy nem veszélyes? Közveszélyes.
Piskóta: Ezt mindig kiemelik a főtárgyaláson.
Riporter: Bizonyára a versenytárgyalásokra gondolnak. És ugye, ha több ajánlat van, akkor a legkedvezőbbet fogadják el.
Sintér: Ha a Rahonyecz vagy a Szvoboda táryal általában elfogadjuk, mert másodfokon csak súlyosbítanak.
Riporter: Ó, másodfokú paraméterekkel is dolgoznak, kiváló matematikusok lehetnek. A diplomájukat hol szerezték?
Piskóta: A centrum áruházakban.
Riporter: Ön mérlegképes is?
Sintér: Én mindenre képes vagyok.
Riporter: A munkahelyükkel meg vannak elégedve?
Piskóta: Kérem szépen az enyven múlik minden. Ugyanis a papír nem érzékeny az időjárásra csakis az enyv.
Sintér: Egy kiállításon nagy sikert ért el a „Húsz éves a Közért" c. zacskónk.
Riporter: És a szabadság mennyi évente?
Sintér: Attól függ. Volt már olyan év is, hogy négy napig voltam szabad, de ilyen jó évem ritkán akad.
Riporter: Mi a véleményük az új gazdaságirányítási rendszerről, maguk szerint hol szorít a cipő?
Piskóta: Ugyebár ezek a fatalpak eléggé szorítanak, de az évek folyamán defirmálódik hozzá a láb:
Riporter: Például mi a véleményük a vállalatok nagyobb önállóságáról, hogy több pénz marad náluk.
Sintér: Régi óhajunk, mert mégiscsak disznóság, hogy az ember órákig csak fúr, reszkírozza az éjjeliőr életét és aztán díszoklevelek vannak a mackóban.
Riporter: A műszaki fejlesztéssel hogy állnak, újítások, tapasztalatcsere?
Sintér: Ó, mi rendszeresen újítunk.
Piskóta: A legutóbbi újításunkat folytatásokban közölte a Tükör. Az volt a címe, miért imádkoznak minden éjjel a Rákóczy úti trafikosok.
Sintér: Nagy újítás volt, négy mázsát kaptunk érte.
Riporter: Négyezer forintot? Szép pénz. (az órájára néz)... Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést, remélem kedves nézőink figyelmesen hallgattak, hiszen csak magukon múlik, hogy elérjék mindazt, mit mai két kedves vendégünk, a szorgalmas munka után járó megérdemelt pihenést.
HANEM ARRÓL, MI TÖRTÉNNE, HA KÉT NEMRÉG SZABADULT RAB A TV-BEN
VÉLETLENSÉGBŐL A KÖZGAZDASÁGI STÚDIÓBA NYITNA BE
Piskóta: (az operatőrhöz fordulva) Kérem szépen ez a Kék fény?
Sintér: Nyugi Piskóta, nekem a Cella Robi azt mondta, hogy itt lazacos szendvicseket is kapunk.
Riporter: Na végre, hogy megjöttek. Vigyázzanak, indulunk. (mosolyogva, széles taglejtésekkel gesztikulál a kamera előtt)... Kkedves nézőink... bemutatom önöknek Renegát Lajost az Országos Koordinációs Intézet munkatársát és Kautzky Dezsőt a Pest megyei Koordinációs Intézet munkatársát. Kedves Renegát Kautzky, talán pár szóval tájékoztatnák kedves nézőinket, hogy megfelelőnek tartják e foglalkozásukra a közgazdász kifejezést?
Sintér: Közgazdász? Így is lehet mondani. Ugyebáár mi a közösből gazdálkodunk, meglehetősen egyéni módon, sajnos ebből gyakran félreértések adódnak, néha évekig húzódik az ügy.
Riporter: Pedig az új mechanizmusban fontos az egyéni kezdeményezés, sajnos még előfordul egyes helyeken, hogy nem értékelik.
Piskóta: Értékelik.
Riporter: És nem veszélyes az önök szakmája?
Sintér: Méghogy nem veszélyes? Közveszélyes.
Piskóta: Ezt mindig kiemelik a főtárgyaláson.
Riporter: Bizonyára a versenytárgyalásokra gondolnak. És ugye, ha több ajánlat van, akkor a legkedvezőbbet fogadják el.
Sintér: Ha a Rahonyecz vagy a Szvoboda táryal általában elfogadjuk, mert másodfokon csak súlyosbítanak.
Riporter: Ó, másodfokú paraméterekkel is dolgoznak, kiváló matematikusok lehetnek. A diplomájukat hol szerezték?
Piskóta: A centrum áruházakban.
Riporter: Ön mérlegképes is?
Sintér: Én mindenre képes vagyok.
Riporter: A munkahelyükkel meg vannak elégedve?
Piskóta: Kérem szépen az enyven múlik minden. Ugyanis a papír nem érzékeny az időjárásra csakis az enyv.
Sintér: Egy kiállításon nagy sikert ért el a „Húsz éves a Közért" c. zacskónk.
Riporter: És a szabadság mennyi évente?
Sintér: Attól függ. Volt már olyan év is, hogy négy napig voltam szabad, de ilyen jó évem ritkán akad.
Riporter: Mi a véleményük az új gazdaságirányítási rendszerről, maguk szerint hol szorít a cipő?
Piskóta: Ugyebár ezek a fatalpak eléggé szorítanak, de az évek folyamán defirmálódik hozzá a láb:
Riporter: Például mi a véleményük a vállalatok nagyobb önállóságáról, hogy több pénz marad náluk.
Sintér: Régi óhajunk, mert mégiscsak disznóság, hogy az ember órákig csak fúr, reszkírozza az éjjeliőr életét és aztán díszoklevelek vannak a mackóban.
Riporter: A műszaki fejlesztéssel hogy állnak, újítások, tapasztalatcsere?
Sintér: Ó, mi rendszeresen újítunk.
Piskóta: A legutóbbi újításunkat folytatásokban közölte a Tükör. Az volt a címe, miért imádkoznak minden éjjel a Rákóczy úti trafikosok.
Sintér: Nagy újítás volt, négy mázsát kaptunk érte.
Riporter: Négyezer forintot? Szép pénz. (az órájára néz)... Nagyon szépen köszönjük a beszélgetést, remélem kedves nézőink figyelmesen hallgattak, hiszen csak magukon múlik, hogy elérjék mindazt, mit mai két kedves vendégünk, a szorgalmas munka után járó megérdemelt pihenést.
