A felírt egyszerű összefüggésegből látható...
Tempó
Lassan, komótosan odamegy a tanári asztalhoz, hosszasan körülnéz a teremben, majd megigazítja a nyakkendőjét. Ezután hosszas kipakolás következik: pipa, pipapiszkáló, dohányzacskó, gyufa. Megnézi, hogy szelel-e, megtömi, rágyújt, szív egyet, gyufát, pipaszurkálót, dohányzacskót a zsebbe, megkérdezi az első padban ülőktől a pontos időt, és ennek megfelelően beigazítja óráját, megköti a cipőfűzőjét, felegyenesedve jól kifújja magát, felteszi szemüvegét, majd miután megfelelő sorrendbe rakta a jegyzetlapokat, halkan beleszól a mikrofonba.
– Egy, kettő, három.
Ebben a pillanatban csengetnek. Kimért, nyugodt hangon mondja:
– Szünet után folytatom.
Csak kottából
Bejön, vastag papírhalmazt szed elő, és monoton hangon olvasni kezd: – Üdvözlöm a hallgatókat, ebben a félévben én fogom Önöknek leadni a poliklinikai halgazdaságtant. Nevem... – felteszi a szemüvegét. Nevem Kovács Ádám. Hm. A poliklinikai halgazdaságtan, eltekintve egyes őskori leletektől, a tizennyolcadik században keletkezett, közvetlenül a tizenhetedik század után. Ezen korszak tudósai a halviszonyokról csak felszínes képet tudnak adni, mivel nem ismerték a mélyen élő halakat. A szocialista poliklinikai halgazdaságtan megteremtője, a múlt század önök által is jól ismert nagy gondolkodója volt, kinek „A tőkehal" című háromkötetes műve ragyogó kritikája a polgári poliklinikai halgazdaságtannak, valamint annak leírása, hogyan eszi meg a nagy tőkehal a kis tőkehalat. Bikficet vidd le sétálni, vegyél egy kiló krumplit és húsz deka sonkát, de vigyázz, nehogy megint csupa végét adjanak, liften gyere fel.
– Hm... ez utóbbit ne jegyezzék... szóval a mai poliklinikai halgazdaságtan...
Rend a lelke
– Évfolyam, vigyázz!... pihenj!... Vigyázz!... pihenj!... Na, egész jól ment. Leülhetnek. Most megszámolom magukat. Egy, kettő, három, négy... négyszázkilencvenhat, négyszázkilencvenhét, négyszázkilencven nyolc...
Egy fő hiányzik! vagy tévedtem? Egy, kettő, három, négy,... négyszázkilencvenhat, négyszázkilencvenhét, négyszázkilencvennyolc. Mégiscsak hiányzik egy fő! Mi van magukkal?! Amióta nincs katalógus magukra sem lehet ismerni! Nem lesz ennek a sok lógásnak jó vége! De most már aztán csönd legyen, vagy kiüríttetem a termet! Azt a legyet azonnal fogják meg! Na látják, ha végre megfogadnák a tanácsaimat, akkor nem kellene mindig ezekkel negyedórát eltölteni a drága időnkből. Ma egyébként az előadás elmarad, mert értekezletre kell mennem.
Lassan, komótosan odamegy a tanári asztalhoz, hosszasan körülnéz a teremben, majd megigazítja a nyakkendőjét. Ezután hosszas kipakolás következik: pipa, pipapiszkáló, dohányzacskó, gyufa. Megnézi, hogy szelel-e, megtömi, rágyújt, szív egyet, gyufát, pipaszurkálót, dohányzacskót a zsebbe, megkérdezi az első padban ülőktől a pontos időt, és ennek megfelelően beigazítja óráját, megköti a cipőfűzőjét, felegyenesedve jól kifújja magát, felteszi szemüvegét, majd miután megfelelő sorrendbe rakta a jegyzetlapokat, halkan beleszól a mikrofonba.
– Egy, kettő, három.
Ebben a pillanatban csengetnek. Kimért, nyugodt hangon mondja:
– Szünet után folytatom.
Csak kottából
Bejön, vastag papírhalmazt szed elő, és monoton hangon olvasni kezd: – Üdvözlöm a hallgatókat, ebben a félévben én fogom Önöknek leadni a poliklinikai halgazdaságtant. Nevem... – felteszi a szemüvegét. Nevem Kovács Ádám. Hm. A poliklinikai halgazdaságtan, eltekintve egyes őskori leletektől, a tizennyolcadik században keletkezett, közvetlenül a tizenhetedik század után. Ezen korszak tudósai a halviszonyokról csak felszínes képet tudnak adni, mivel nem ismerték a mélyen élő halakat. A szocialista poliklinikai halgazdaságtan megteremtője, a múlt század önök által is jól ismert nagy gondolkodója volt, kinek „A tőkehal" című háromkötetes műve ragyogó kritikája a polgári poliklinikai halgazdaságtannak, valamint annak leírása, hogyan eszi meg a nagy tőkehal a kis tőkehalat. Bikficet vidd le sétálni, vegyél egy kiló krumplit és húsz deka sonkát, de vigyázz, nehogy megint csupa végét adjanak, liften gyere fel.
– Hm... ez utóbbit ne jegyezzék... szóval a mai poliklinikai halgazdaságtan...
Rend a lelke
– Évfolyam, vigyázz!... pihenj!... Vigyázz!... pihenj!... Na, egész jól ment. Leülhetnek. Most megszámolom magukat. Egy, kettő, három, négy... négyszázkilencvenhat, négyszázkilencvenhét, négyszázkilencven nyolc...
Egy fő hiányzik! vagy tévedtem? Egy, kettő, három, négy,... négyszázkilencvenhat, négyszázkilencvenhét, négyszázkilencvennyolc. Mégiscsak hiányzik egy fő! Mi van magukkal?! Amióta nincs katalógus magukra sem lehet ismerni! Nem lesz ennek a sok lógásnak jó vége! De most már aztán csönd legyen, vagy kiüríttetem a termet! Azt a legyet azonnal fogják meg! Na látják, ha végre megfogadnák a tanácsaimat, akkor nem kellene mindig ezekkel negyedórát eltölteni a drága időnkből. Ma egyébként az előadás elmarad, mert értekezletre kell mennem.
