— Hé, keljen fel az ágyamból!
— Mit akarsz? Nem látod, hogy alszom?! Örülhetnél neki, Miért ébresztettél fel?!
— Hogy, hogy miért?! Le akarok feküdni!
— Nehezen! Szűk ez az ágy kettőnknek!
— Hmm. Egyáltalán, ki maga?
— A lelkiismereted.
— Mivel tudja igazolni?!
— Azzal, hogy mindjárt képen váglak. Vakard meg a hátamat, viszket!
— Tudja, mit?! Adok magának két percet, hogy eltűnjön! Azt se bánom, ha kleptomá-niás, csak menjen! Álmos vagyok.
— Na, és az akasztót ki varrja fel a kabátodra? Az üres üvegeket ki váltja vissza? A közérttől egy ugrásra van a Patyolat.
— Mondja, fürdött maga, vagy piszkosan feküdt az ágyamba ?
— Azóta sem láttam vizet,
amióta megfogadtad, hogy tanulni fogsz. Ami azt illeti, már eléggé viszketek!
— Tűnjön el, vagy hívom a rendőrséget!!
— Ne izgulj! Különben tegezhetsz, én vagyok az idősebb!
— Hmm. Idealista vagy. Ha nem tudnád, én vagyok az idősebb!
— Engem akarsz meggyőzni?!
— Nekem elhiheted! Majd kölcsön adom a dialmat jegyzetem, abból sokat tanulhatsz. Ha kimászol az ágyból, meghívlak egy pohár borra!
— Le akarsz itatni! Jellemző rád! Ám a zsebkendődön egy csomó azt súgja, hogy ne barátkozzak veled.
— Na, látod! Kopj le az életemből!
— És a szőke?!
— Az enyém!
— Akkor maradok! Pá! Lehunyom a szemem.
— Hé, várj! Megígérem, hogy holnap bemegyek a szemináriumra! Abbahagyom a dohányzást!
— Ha-ha . . .
— Te csak ne nevess! Megkeresem a munkakönyved és elbocsátlak. Méghogy feküdni, munkaidőben?! Ki látott ilyet? A végén még elgyengülsz a sok pihenéstől. Azért szívtam el ma is két doboz cigarettát.
— Gondold meg az elbocsátást! Manapság ilyen kevés beváltott ígéretért nehéz lelkiismeretet szerezni. Na, és a megbízhatóság ?
— Ne furdalj! Kapok jobbat nálad. Az talán egy kis borravalóért szemet huny a fogorvos felett!
— Gyáva! Mondtam, hogy hú-zasd ki!
— Mondtad, mondtad! A kötelező irodalommal bepaliztál. Mégsem kérdezték!
— Én is tévedhetek!
— Na, látod! Őszinte gyerek vagy. Persze a harmadik üveg sörnél se volt igazad! Megihattam volna.
— Szóval. . .
— S hidd el, hogy szeretem azt a lányt!
— Hát. . .
— Ne hápogj! Kelj fel, és tisztítsd ki a cipőmet! Utána nézd át abból a könyvből a hátra levő negyven oldalt! Azt az inget is kimoshatod!. . . És a ...
— Jó, jó, megyek már!
— Te a kabátomon az akasztót...
— Meglesz!
— A Patyolat. . .
— Holnap!
— Kíváncsi leszek! Végre, hogy kikászálódtál az ágyból! Valóban megmosakodhatnál!
— Rajtad múlik!
— Jó, majd gondolkozom rajta. Most menj, csináld, amit mondtam! Álmos vagyok.
— Izé .. . Nincs egy ötvenesed a hét végéig?!
— Már megint ital ? Nő ? Kártya ? Agárverseny ? . . .
— Adsz, vagy nem adsz?!
— Ott van az asztalon, csak tűnj el!
— Hha, könnyű neked! Bezzeg egy lelkiismeretnek!
Ilyen fizetés mellett!
— Na, szia!
— Szia. Holnap a rendes időben, a szokott helyen!
— Ott leszek.
— Jó álmokat!
— Mit akarsz? Nem látod, hogy alszom?! Örülhetnél neki, Miért ébresztettél fel?!
— Hogy, hogy miért?! Le akarok feküdni!
— Nehezen! Szűk ez az ágy kettőnknek!
— Hmm. Egyáltalán, ki maga?
— A lelkiismereted.
— Mivel tudja igazolni?!
— Azzal, hogy mindjárt képen váglak. Vakard meg a hátamat, viszket!
— Tudja, mit?! Adok magának két percet, hogy eltűnjön! Azt se bánom, ha kleptomá-niás, csak menjen! Álmos vagyok.
— Na, és az akasztót ki varrja fel a kabátodra? Az üres üvegeket ki váltja vissza? A közérttől egy ugrásra van a Patyolat.
— Mondja, fürdött maga, vagy piszkosan feküdt az ágyamba ?
— Azóta sem láttam vizet,
amióta megfogadtad, hogy tanulni fogsz. Ami azt illeti, már eléggé viszketek!
— Tűnjön el, vagy hívom a rendőrséget!!
— Ne izgulj! Különben tegezhetsz, én vagyok az idősebb!
— Hmm. Idealista vagy. Ha nem tudnád, én vagyok az idősebb!
— Engem akarsz meggyőzni?!
— Nekem elhiheted! Majd kölcsön adom a dialmat jegyzetem, abból sokat tanulhatsz. Ha kimászol az ágyból, meghívlak egy pohár borra!
— Le akarsz itatni! Jellemző rád! Ám a zsebkendődön egy csomó azt súgja, hogy ne barátkozzak veled.
— Na, látod! Kopj le az életemből!
— És a szőke?!
— Az enyém!
— Akkor maradok! Pá! Lehunyom a szemem.
— Hé, várj! Megígérem, hogy holnap bemegyek a szemináriumra! Abbahagyom a dohányzást!
— Ha-ha . . .
— Te csak ne nevess! Megkeresem a munkakönyved és elbocsátlak. Méghogy feküdni, munkaidőben?! Ki látott ilyet? A végén még elgyengülsz a sok pihenéstől. Azért szívtam el ma is két doboz cigarettát.
— Gondold meg az elbocsátást! Manapság ilyen kevés beváltott ígéretért nehéz lelkiismeretet szerezni. Na, és a megbízhatóság ?
— Ne furdalj! Kapok jobbat nálad. Az talán egy kis borravalóért szemet huny a fogorvos felett!
— Gyáva! Mondtam, hogy hú-zasd ki!
— Mondtad, mondtad! A kötelező irodalommal bepaliztál. Mégsem kérdezték!
— Én is tévedhetek!
— Na, látod! Őszinte gyerek vagy. Persze a harmadik üveg sörnél se volt igazad! Megihattam volna.
— Szóval. . .
— S hidd el, hogy szeretem azt a lányt!
— Hát. . .
— Ne hápogj! Kelj fel, és tisztítsd ki a cipőmet! Utána nézd át abból a könyvből a hátra levő negyven oldalt! Azt az inget is kimoshatod!. . . És a ...
— Jó, jó, megyek már!
— Te a kabátomon az akasztót...
— Meglesz!
— A Patyolat. . .
— Holnap!
— Kíváncsi leszek! Végre, hogy kikászálódtál az ágyból! Valóban megmosakodhatnál!
— Rajtad múlik!
— Jó, majd gondolkozom rajta. Most menj, csináld, amit mondtam! Álmos vagyok.
— Izé .. . Nincs egy ötvenesed a hét végéig?!
— Már megint ital ? Nő ? Kártya ? Agárverseny ? . . .
— Adsz, vagy nem adsz?!
— Ott van az asztalon, csak tűnj el!
— Hha, könnyű neked! Bezzeg egy lelkiismeretnek!
Ilyen fizetés mellett!
— Na, szia!
— Szia. Holnap a rendes időben, a szokott helyen!
— Ott leszek.
— Jó álmokat!
