Az egyetemi rekonstrukció elhúzódott, de az eredmény mindenkit kárpótolt. Az oktatás ez alatt a majd 10 év alatt zavartalanul folyt, amit az alábbi két emlékem is bizonyít:
Nem túlzottan szálfatermetű lévén, elégedetten dörmögök az új tanév első óráján:
„Úgy tűnik, tavaly óta nőttem valamicskét, mert most már a tábla felső részére is tudok írni!"
Egy hang:
„Ne reménykedjen Tanár Úr! E héten még nem takarítottak!"
Egy viszonylag nagyobb létszámú csoportfoglalkozásra egy aprócska termet kaptunk. Egy idő után megkérdem a kicsiny, de lelkes hallgatóságot:
„Látszik jól, amit a táblára írok?"
Egy hang megnyugtat:
„Igen! Jól látszik, de egy kicsit hangosabban szíveskedjen beszélni, mert néhányan a szomszéd teremben rekedtek."
Időnként a vizsgáztató is tud okos dolgokat kérdezni a speciális témát feldolgozó diplomavédő hallgatótól:
„Szóval azt mondja, hogy a bányászati drótkötélpálya nincs eléggé kihasználva, s így alacsony értékű a terhelés-kapacitás mutató? Akkor miért nem vállalnak bérmunkát?"
Visszajön amerikai tanulmányútjáról a csinos, fiatal adjunktusnő. Örömmel újságolta:
– Képzeljétek, találkoztam a híres professzorral is, akinek 1000 dollárt kell fizetni minden konzultációs óráért.
– És Te hány percet tudtál vele tölteni?!
– Egy egész hétvégét.
A szétforgácsolt időbeosztású kutatónak a saját halálhírét kell költenie, hogy nyugodtan befejezhesse könyvét.
Két professzor beszélget:
– Akár hiszed, akár nem, az egyetemen egyre inkább jómódú oktatók tanítanak.
– Miket beszélsz, hisz lassan annyit sem keresünk, mint egy vállalati csoportvezető!
– Látod, éppen ezért állítom, hogy csakis a jómódú üzletemberek engedhetik meg maguknak, hogy a Közgázon tanítsanak.
Murphy törvényei bennünket is megihlettek, s fesztelen óráinkon Hoffer Ilonával összehoztunk néhány epigon változatot:
– „Az árak mindig emelkednek, legfeljebb az okok különbözőek."
– „A költségek azon fáradoznak, hogy utolérjék a bevételeket."
– „A rezsiköltségek jó része csökkenthető, csak nehéz eltalálni, hogy éppen melyik tétel túlméretezett."
– „A szabályozók változását előre nehéz konkrétan megjósolni, csak azt tudjuk biztonsággal állítani, hogy azok tovább szigorodnak!"
– „Nálunk a pénz értékét nem a vásárlóereje adja, hanem az, hogy egyre nehezebb megkeresni."
– „Minél rosszabb egy üzlet, annál könnyebb belekerülnöd!"
Nem túlzottan szálfatermetű lévén, elégedetten dörmögök az új tanév első óráján:
„Úgy tűnik, tavaly óta nőttem valamicskét, mert most már a tábla felső részére is tudok írni!"
Egy hang:
„Ne reménykedjen Tanár Úr! E héten még nem takarítottak!"
Egy viszonylag nagyobb létszámú csoportfoglalkozásra egy aprócska termet kaptunk. Egy idő után megkérdem a kicsiny, de lelkes hallgatóságot:
„Látszik jól, amit a táblára írok?"
Egy hang megnyugtat:
„Igen! Jól látszik, de egy kicsit hangosabban szíveskedjen beszélni, mert néhányan a szomszéd teremben rekedtek."
Időnként a vizsgáztató is tud okos dolgokat kérdezni a speciális témát feldolgozó diplomavédő hallgatótól:
„Szóval azt mondja, hogy a bányászati drótkötélpálya nincs eléggé kihasználva, s így alacsony értékű a terhelés-kapacitás mutató? Akkor miért nem vállalnak bérmunkát?"
Visszajön amerikai tanulmányútjáról a csinos, fiatal adjunktusnő. Örömmel újságolta:
– Képzeljétek, találkoztam a híres professzorral is, akinek 1000 dollárt kell fizetni minden konzultációs óráért.
– És Te hány percet tudtál vele tölteni?!
– Egy egész hétvégét.
A szétforgácsolt időbeosztású kutatónak a saját halálhírét kell költenie, hogy nyugodtan befejezhesse könyvét.
Két professzor beszélget:
– Akár hiszed, akár nem, az egyetemen egyre inkább jómódú oktatók tanítanak.
– Miket beszélsz, hisz lassan annyit sem keresünk, mint egy vállalati csoportvezető!
– Látod, éppen ezért állítom, hogy csakis a jómódú üzletemberek engedhetik meg maguknak, hogy a Közgázon tanítsanak.
Murphy törvényei bennünket is megihlettek, s fesztelen óráinkon Hoffer Ilonával összehoztunk néhány epigon változatot:
– „Az árak mindig emelkednek, legfeljebb az okok különbözőek."
– „A költségek azon fáradoznak, hogy utolérjék a bevételeket."
– „A rezsiköltségek jó része csökkenthető, csak nehéz eltalálni, hogy éppen melyik tétel túlméretezett."
– „A szabályozók változását előre nehéz konkrétan megjósolni, csak azt tudjuk biztonsággal állítani, hogy azok tovább szigorodnak!"
– „Nálunk a pénz értékét nem a vásárlóereje adja, hanem az, hogy egyre nehezebb megkeresni."
– „Minél rosszabb egy üzlet, annál könnyebb belekerülnöd!"
