A szorgalmas
Többnyire elsőéves és lány. Ruházata lényegtelen, viszont feltétlenül hord magánál egy 40x40-es zsebkendőt, amelyet napjában többször elővesz, ugyanis gyakran sír. Jelmondata: „Én nem tudok semmit" – amit rajta kívül senki nem vesz komolyan.
Ő azonban annyira komolyan veszi, hogy reggeltől estig egyfolytában ír, számol. Vizsgára idegnyugtatókkal felszerelve érkezik és csak úgy tud levizsgázni, ha a csoportban levő nehézsúlyú birkózó behajítja az ajtón.
Mintegy megnyugtatásul szert tesz egy felsőbbévesre, aki jártas az aktuális tantárgyakban. Utóbb az illetőt kinevezi vőlegényének.
A lezser
Fiú és farmernadrágot visel, körszakállal egybekötve. Néha bejön az egyetemre, ahol csinos csoporttársnőit tájékoztatja a divatos események állásáról és (ez a lényeg) arról, hogy mit csinál tanulás helyett. Alapesetek: nő, pia, kártya stb., illetve ennek kombinációja. Hogy nem hazudik, karikás szemeit hozza fel bizonyítékul.
Valaki beszélt a mamájával, aki kétségbeesve meséli, hogy a fiú csak éjjel hajlandó tanulni, mivel állítása szerint holdkóros.
Az elfoglalt
Ismertetőjele a funkció, amit mintegy kereszt gyanánt az öltönyén visel, elöl a fazonon bal oldalt. Csak futólépésben közlekedik, aludni előadásokon szokott. Tanulni villamoson, autóbuszon, házibulin és főként azon bizottság ülésein, amelynek tagja.
Általában az anyag első 5, max. 10 oldalát olvassa el. Ebből kifolyólag számos probléma és kétely foglalkoztatja, amelyet szemináriumvezetőjével közöl. Az ilyen ember kincs a csoportnak, mivel csak egyszer kell bekapcsolni és a foglalkozás az említett kínzó problémák megvitatásával telik el. (Természetesen a marxizmus-leninizmus szellemében.)
Akiben megvan a jó szándék
Ő tényleg és bizony isten. Nem vicc, nem tudja, hogy mi röhögnivaló van ezen. Valóban leült tanulni. Kikészítette könyveit, taneszközeit. Bemosakodott. Föllapozta a kijelölt részt, elkészítette a napi tanulási programot, később táblázatba is foglalta, mivel rend a lelke mindennek. Utóbb felhívta csoporttársát, hogy tényleg az van-e másnapra. Azért biztos, ami biztos; felhívja másik csoporttársát is.
Később egyeztet. Eltérés esetén felhívja a tanszéket, ahol (figyelem!) ebben az időben már csak a takarító néni van.
Ezek után, úgy véli, hogy ő nem tanul olyasmit, ami nincs biztosan feladva. Különben is, benne igazán megvolt a jó szándék.
A szerelmes
Szintén fiú. Nem borotválkozik. Előadásra jár programszerűen, mivel a nagy Ő is ott van. Jegyzetelni nem szokott, hisz a kezei el vannak foglalva. A lány neveli őt, ami azt jelenti, hogy (idézem) „mókuskám, légy szorgalmas, hogy mihamarább a feleséged lehessek". Együtt tanulnak, segítik egymást mindenben. Csicseregnek a madarak. Eljön a tavaszi vizsgák ideje. A két ifjú kart karba öltve szökdécsel az egyetem folyosóján. Átmentek a dékáni utóvizsgán. A szerelem csodát tett!
Többnyire elsőéves és lány. Ruházata lényegtelen, viszont feltétlenül hord magánál egy 40x40-es zsebkendőt, amelyet napjában többször elővesz, ugyanis gyakran sír. Jelmondata: „Én nem tudok semmit" – amit rajta kívül senki nem vesz komolyan.
Ő azonban annyira komolyan veszi, hogy reggeltől estig egyfolytában ír, számol. Vizsgára idegnyugtatókkal felszerelve érkezik és csak úgy tud levizsgázni, ha a csoportban levő nehézsúlyú birkózó behajítja az ajtón.
Mintegy megnyugtatásul szert tesz egy felsőbbévesre, aki jártas az aktuális tantárgyakban. Utóbb az illetőt kinevezi vőlegényének.
A lezser
Fiú és farmernadrágot visel, körszakállal egybekötve. Néha bejön az egyetemre, ahol csinos csoporttársnőit tájékoztatja a divatos események állásáról és (ez a lényeg) arról, hogy mit csinál tanulás helyett. Alapesetek: nő, pia, kártya stb., illetve ennek kombinációja. Hogy nem hazudik, karikás szemeit hozza fel bizonyítékul.
Valaki beszélt a mamájával, aki kétségbeesve meséli, hogy a fiú csak éjjel hajlandó tanulni, mivel állítása szerint holdkóros.
Az elfoglalt
Ismertetőjele a funkció, amit mintegy kereszt gyanánt az öltönyén visel, elöl a fazonon bal oldalt. Csak futólépésben közlekedik, aludni előadásokon szokott. Tanulni villamoson, autóbuszon, házibulin és főként azon bizottság ülésein, amelynek tagja.
Általában az anyag első 5, max. 10 oldalát olvassa el. Ebből kifolyólag számos probléma és kétely foglalkoztatja, amelyet szemináriumvezetőjével közöl. Az ilyen ember kincs a csoportnak, mivel csak egyszer kell bekapcsolni és a foglalkozás az említett kínzó problémák megvitatásával telik el. (Természetesen a marxizmus-leninizmus szellemében.)
Akiben megvan a jó szándék
Ő tényleg és bizony isten. Nem vicc, nem tudja, hogy mi röhögnivaló van ezen. Valóban leült tanulni. Kikészítette könyveit, taneszközeit. Bemosakodott. Föllapozta a kijelölt részt, elkészítette a napi tanulási programot, később táblázatba is foglalta, mivel rend a lelke mindennek. Utóbb felhívta csoporttársát, hogy tényleg az van-e másnapra. Azért biztos, ami biztos; felhívja másik csoporttársát is.
Később egyeztet. Eltérés esetén felhívja a tanszéket, ahol (figyelem!) ebben az időben már csak a takarító néni van.
Ezek után, úgy véli, hogy ő nem tanul olyasmit, ami nincs biztosan feladva. Különben is, benne igazán megvolt a jó szándék.
A szerelmes
Szintén fiú. Nem borotválkozik. Előadásra jár programszerűen, mivel a nagy Ő is ott van. Jegyzetelni nem szokott, hisz a kezei el vannak foglalva. A lány neveli őt, ami azt jelenti, hogy (idézem) „mókuskám, légy szorgalmas, hogy mihamarább a feleséged lehessek". Együtt tanulnak, segítik egymást mindenben. Csicseregnek a madarak. Eljön a tavaszi vizsgák ideje. A két ifjú kart karba öltve szökdécsel az egyetem folyosóján. Átmentek a dékáni utóvizsgán. A szerelem csodát tett!
