Tavaly történt Helsinkiben, a SALT, a szovjet-amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalás hetedik fordulóján.
Tudni kell, hogy e tanácskozások a lehető legnagyobb titoktartás mellett folynak, s akkor tán még a korábbinál is nagyobb volt a szótlanság. „Érett" már ugyanis a Moszkvában aláírt két egyezmény. Mit tesz ilyenkor a tudósító? Próbál magának más elfoglaltságot is találni. Olvastam a helsinki lapokban, hogy Kekkonen elnök a finn külpolitikáról tájékoztatja az európai ökumenikus információs tanácskozást. (A konferencia éppen a SALT-nyitány napján kezdődött.) Elmentem; s miközben a taxi egy kis közlekedési dugóban álldogált támadt az Ötlet. Mi lenne, ha valahogy interjút kérnék az elnöktől? Tény, szokatlan dolog így, az aprólékos és általában meglehetősen hosszadalmas előkészítés nélkül, de hát próba szerencse... Mily gyakran megesik még a legjobban előkészített magas szintű nyilatkozatokkal is, hogy valami kiszámíthatatlan miatt dugába dől a találkozó! Meghallgattam Kekkonen előadását, s utána keresni kezdtem titkárát, hogy előadjam a kérést, de nem találtam. Észrevettem viszont, hogy az elnöknek az egyik sarokban bemutatják a papi delegációk vezetőit. Gondoltam egyet, s beálltam a lassan haladó sorba. Egy német püspök volt a „ceremóniamester", ő végezte a bemutatást. Halkan megkérdezett: - Honnan is jön? - Magyarországról - feleltem szemrebbenés nélkül. - Mintha már lett volna valaki onnan - morogta, inkább csak úgy magának és már vezetett is az elnökhöz. Kézbe ragadtam gyorsan a kis noteszt, s a kérdéseket fogalmazgattam. Hátha... Ám a kézfogás után én kaptam kérdést az elnöktől, kellemetlent. - Melyik felekezetet képviseli? - Tulajdonképpen egy kormányfelekezetét - válaszoltam, és Kekkonen szája szélesre húzódott. - Nem újságíró véletlenül? - kérdezte. Rögtön „sínen voltunk", előálltam a kívánságommal. Persze exkuzáltam magam a rendhagyó körülményekért is. - Holnap megyek a Lappföldre síelni - mondta az elnök. - Vagy találkozunk egy hét múlva, vagy meglátogat holnap reggel nyolckor. Persze hogy a közelebbi időpont tetszett. A bemutatás ezek után folyt tovább. Másnap nevetve fogadott Kekkonen. - Megjött a tegnapi papunk... Nagyszerű interjút adott.
Tudni kell, hogy e tanácskozások a lehető legnagyobb titoktartás mellett folynak, s akkor tán még a korábbinál is nagyobb volt a szótlanság. „Érett" már ugyanis a Moszkvában aláírt két egyezmény. Mit tesz ilyenkor a tudósító? Próbál magának más elfoglaltságot is találni. Olvastam a helsinki lapokban, hogy Kekkonen elnök a finn külpolitikáról tájékoztatja az európai ökumenikus információs tanácskozást. (A konferencia éppen a SALT-nyitány napján kezdődött.) Elmentem; s miközben a taxi egy kis közlekedési dugóban álldogált támadt az Ötlet. Mi lenne, ha valahogy interjút kérnék az elnöktől? Tény, szokatlan dolog így, az aprólékos és általában meglehetősen hosszadalmas előkészítés nélkül, de hát próba szerencse... Mily gyakran megesik még a legjobban előkészített magas szintű nyilatkozatokkal is, hogy valami kiszámíthatatlan miatt dugába dől a találkozó! Meghallgattam Kekkonen előadását, s utána keresni kezdtem titkárát, hogy előadjam a kérést, de nem találtam. Észrevettem viszont, hogy az elnöknek az egyik sarokban bemutatják a papi delegációk vezetőit. Gondoltam egyet, s beálltam a lassan haladó sorba. Egy német püspök volt a „ceremóniamester", ő végezte a bemutatást. Halkan megkérdezett: - Honnan is jön? - Magyarországról - feleltem szemrebbenés nélkül. - Mintha már lett volna valaki onnan - morogta, inkább csak úgy magának és már vezetett is az elnökhöz. Kézbe ragadtam gyorsan a kis noteszt, s a kérdéseket fogalmazgattam. Hátha... Ám a kézfogás után én kaptam kérdést az elnöktől, kellemetlent. - Melyik felekezetet képviseli? - Tulajdonképpen egy kormányfelekezetét - válaszoltam, és Kekkonen szája szélesre húzódott. - Nem újságíró véletlenül? - kérdezte. Rögtön „sínen voltunk", előálltam a kívánságommal. Persze exkuzáltam magam a rendhagyó körülményekért is. - Holnap megyek a Lappföldre síelni - mondta az elnök. - Vagy találkozunk egy hét múlva, vagy meglátogat holnap reggel nyolckor. Persze hogy a közelebbi időpont tetszett. A bemutatás ezek után folyt tovább. Másnap nevetve fogadott Kekkonen. - Megjött a tegnapi papunk... Nagyszerű interjút adott.
