Színházi körökben nagy feltűnést keltett, mikor Gravitác egy négyhónapos döglött kutyával állított be a Nemzeti Színház premierjére. Bár a rendező szerint a kutya szaga illett a modern nyugati darab hangulatához, mégis kidobták őket a nézőtérről és csak azért nem lett az ügyből nagyobb botrány, mert Gravitác több segédszínész jelenlétében megesküdött a színház titkárának, hogy jövőre bérletet vált. A CACIB nemzetközi kutyakiállítás igazgatósága Gravitác legerélyesebb felszólítására sem fogadta el a három döglött kutya nevezését. Gravitác hat döglött kutyája gyakran feltűnt a Baross téren. A járókelők eleinte érthetetlennek találták a mindennapos kutyaáldozatot az építésvezetőség részéről, de a bennfentesebb ácsorgók megnyugtatták őket, hogy ez egy ősi építkezési forma, amit Magyarországon első ízben a Metró építésénél használnak.
Gravitác nem csüggedt. Bérkutyafuvarszán iránti kérelmet nyújtott be a tanácsnak, de azt a választ kapta, hogy kérelméről hiányzik az illetékbélyeg, a tömbmegbízott aláírása és a szakorvosi vélemény, hogy a döglött kutyák nem szenvednek-e valamilyen ragályos betegségben.
Gravitác döglött kutyáit lassan az egész város ismerte. Bolond ez, nem árt senkinek – mondták az emberek és összemosolyogtak.
Egy szép nyári délelőtt Gravitác osztályvezető figyelmeztette Kaláber Lujza adminisztrátort, vagy újságot olvas vagy horgol, de ne csinálja a kettőt egyszerre, mert elterelődik figyelme a munkáról. Megbízta titkárnőjét, hogy a hulladékgyűjtő verseny győztesét, aki az üzemi könyvtárat eladta a MÉH-nek hívassa fel, mert ki akarja rúgni. Délben lesietett a főmérnökhöz és megkérdezte, miért költi a vállalat egész devizakeretét külföldi italokra. A főmérnök felnézett a plafonra, eszébe jutott a kutyaügy és Gravitác negyvenöt perc múlva a Lipótmezőn találta magát.
Új környezetében hamarosan felfedezte, hogy az orvosok nem tudván elég munkát adni a munkaterápiás betegeknek, a kiválogatott borsóba mindig visszaöntötték a szemetet. Vizsgálatot kért a főorvos ellen, mire az ápolók biztatására a bolondok kijelentették, hogy nem hajlandók egy fedél alatt maradni egy bolonddal.
Gravitác külön szobát kapott és még évekig reménykedett, hogy visszaminősítik csendes őrültnek.
Gravitác nem csüggedt. Bérkutyafuvarszán iránti kérelmet nyújtott be a tanácsnak, de azt a választ kapta, hogy kérelméről hiányzik az illetékbélyeg, a tömbmegbízott aláírása és a szakorvosi vélemény, hogy a döglött kutyák nem szenvednek-e valamilyen ragályos betegségben.
Gravitác döglött kutyáit lassan az egész város ismerte. Bolond ez, nem árt senkinek – mondták az emberek és összemosolyogtak.
Egy szép nyári délelőtt Gravitác osztályvezető figyelmeztette Kaláber Lujza adminisztrátort, vagy újságot olvas vagy horgol, de ne csinálja a kettőt egyszerre, mert elterelődik figyelme a munkáról. Megbízta titkárnőjét, hogy a hulladékgyűjtő verseny győztesét, aki az üzemi könyvtárat eladta a MÉH-nek hívassa fel, mert ki akarja rúgni. Délben lesietett a főmérnökhöz és megkérdezte, miért költi a vállalat egész devizakeretét külföldi italokra. A főmérnök felnézett a plafonra, eszébe jutott a kutyaügy és Gravitác negyvenöt perc múlva a Lipótmezőn találta magát.
Új környezetében hamarosan felfedezte, hogy az orvosok nem tudván elég munkát adni a munkaterápiás betegeknek, a kiválogatott borsóba mindig visszaöntötték a szemetet. Vizsgálatot kért a főorvos ellen, mire az ápolók biztatására a bolondok kijelentették, hogy nem hajlandók egy fedél alatt maradni egy bolonddal.
Gravitác külön szobát kapott és még évekig reménykedett, hogy visszaminősítik csendes őrültnek.