Mi az egyetem elvégzése után közel egy évig kitartottunk a szakmában, de aztán, legalábbis egyelőre, a zenélés mellett döntöttünk. Persze azért a beat nem éppen nyugalmas világában jó érzés, hogy van egy diploma a hátunk mögött.
Nemrégiben az egyik művészeti szerv vezetője teljesen legorombított minket és az együttest, és amikor ezt kikértük magunknak, azt mondta, rászorulunk még. Mondtuk neki, hogy ezt nem nagyon hisszük. Erre gúnyosan megjegyezte, hogy hát miért nem hisszük el, hogyha külföldre akarunk menni zenélni vagy pedig itthon el akarunk helyezkedni más vonalon, nem koncertzenén, abba van neki egy kis beleszólása. Mondtuk, hogy mi nem akarunk „minden áron" zenélni, akkor inkább visszamegyünk a szakmába. Milyen szakmába? – kérdezte még gúnyosabban. A közgazdasági pályára – válaszoltuk. Szegény nem nagyon hitte el, hogy két beatzenésznek ilyen szakmája is lehet, azt mondta, hogy külsőnk nem éppen a közgazdászokat juttatta az eszébe. Hát ami igaz, az igaz, vén fejünkre hippik lettünk, de tizenéves közönségnek mégsem játszhat két hivatalnok külsejű egyén. |