Egyik kollegánk fekete diákokból álló csoportot tanított. Egyik tanítványának apja törzsfőnök volt, aki meghívta őt afrikai látogatásra. A következő órán a diák érdeklődött a tanár döntéséről. Ő kitérő választ akart adni, de zavarában azt találta mondani, hogy nem megy, mert fél. Mitől fél a tanár úr? Attól, hogy megesznek – hangzott a meggondolatlan válasz. Mire a felháborodott diák: mit gondol a tanár úr, apám vendégét?
Egy kenyai tanítványommal történt. Sokat foglalkoztam a kislánnyal, de a vizsgán puskázni próbált, egyest adtam neki. Másnap a folyosón várt, kis csomaggal a kezében. Ezt a tanárnőnek hoztam, nyújtotta a csomagot. Nem akartam elfogadni, de elmagyarázta, hogy ezzel ő feltétlenül tartozik nekem. Náluk ugyanis az a szokás, ha valakit megbántanak és ő a vizsgán engem nagyon megbántott, akkor azt egy kecskegidával kell kiengesztelni. Miután gidát nem tudott szerezni, helyette hozta ezt a három szappant, nagyon kér, fogadjam el. Elfogadtam.
Egy kenyai tanítványommal történt. Sokat foglalkoztam a kislánnyal, de a vizsgán puskázni próbált, egyest adtam neki. Másnap a folyosón várt, kis csomaggal a kezében. Ezt a tanárnőnek hoztam, nyújtotta a csomagot. Nem akartam elfogadni, de elmagyarázta, hogy ezzel ő feltétlenül tartozik nekem. Náluk ugyanis az a szokás, ha valakit megbántanak és ő a vizsgán engem nagyon megbántott, akkor azt egy kecskegidával kell kiengesztelni. Miután gidát nem tudott szerezni, helyette hozta ezt a három szappant, nagyon kér, fogadjam el. Elfogadtam.
