Kedves Mindenki, meg ti, Többiek!
Elmondom nektek, hogyan is kezdem el írni annak idején a Közgazdász című sajtóorgánumba. 1971-et írtunk, már kezdték egy kicsit visszafogni a új gazdasági mechanizmust, de az egyetemen ezt még nem tudták, vagy nem akarták tudni, mindenesetre teljes gőzzel okították nekünk a jövedelemfüggvényt, amitől mi, úgyis mint diákok, igen boldogok voltunk. Engem azonban már akkor sem elégítettek a Megyeri Endre tanár úr által kreált és Illés Mari által elővezetett jövedelemfüggvények, én ennél többre vágytam: humoros cikkeket szerettem volna írni a Közgazdászba. Kis elsős voltam, a szerkesztőség meg a harmadik emeleten, nem csoda hát, ha hetekig gyűjtöttem a bátorságot, hogy erőt vegyek a félelmemen, s felmenjek a redakcióba. Előtte persze gondosan kiterveltem, mit és hogyan fogok majd hazudni a magas tekintetű szerkesztőség tagjainak: hogy életem vágya teljesülne, ha csak egyetlen egyszer is a világegyetem legjobb ifjúsági szervezetéről, a KISZ-ről írhatnék egy lelkesítő tőmondatot! Vagy: visszatérő álmom, hogy beszámolja a Közgazdász olvasó táborának, miként küzdenek pártunk és népünk legjobbjai a coca cola mámorban fetrengő gaz imperialisták aljas terveinek meggátolásáért. Még volt sok más, ugyancsak szép és magasztos gondolatom, ám, amint azt már említettem, a szerkesztőség a harmadikon székelt, s míg felértem, szinte lépcsőről lépcsőre idegesebb lettem. A helyzetet az sem javította, hogy a Közgazdász bejárati ajtaján két kilincs volt: egy igazi, egy meg kamuból, amolyan álkilincs. (Utóbbi olyan volt, mint a Karinthy Frigyes által kitalált nem repülőgép, amelyik nemcsak akkor nem repült, ha működött, akkor sem repült, ha elromlott.) Ezt az álkilincset rángattam óráknak tűnő percekig, közben igyekeztem a magamban az összehordott hazugságokat minél kívánatosabbnak hangzó csokorba rendezni. Miközben én odakintről küzdöttem az elemi erőkkel, egyszerre csak hirtelen kinyílt az ajtó, valaki megszánhatott és lenyomta a másik kilincset, mire a szó szoros értelmében a szerkesztőségbe, s mint utóbb kiderült, éppen egy szerkesztőségi értekezlet közepére zuhantam. Amikor első ájulásomból felocsúdtam, két fejet láttam magam köré tornyozódni. Az egyik fej a szerkesztő úrban, a másik pedig Bajusz Karesz fotós úrban folytatódott. Viszonylag barátságosan érdeklődtek, mit akarok, ám bennem ekkorra már összekuszálódott minden. Nem jutottak eszembe a KISZ-ről szóló dícsérő szavak, de még pártunknak és népünknek a gaz imperialisták elleni igazságos küzdelméről sem voltam képes zengedezni. - Humoros cikkeket szeretnék írni - tört fel belőlem az őszinte, s vártam, mikor nyílik meg alattam a linóleum. Az urak egy emberként vetették rám magukat, de nem azért, hogy kidobjanak, ellenkezőleg: azért, nehogy véletlenül elmenjek. - Éppen arról beszélgettünk - mondták -, hogy már egy ideje nincs humorrovatunk. Mostantól te vagy a humorrovat vezetője! A történethez tartozik még egy epilógus is: vagy két hét múlva megjelent első humoreszkem a Közgazdászban. Az alkotásnak én a Toldi estélye - így, ly-nal - címet adtam, a meglehetősen szörnyűre sikeredett mű ugyanis arról szólt, hogy Toldi estélyt ad, ezen az estélyen mindenféle érdekes dolog történik, a többi között a főhős rókalelkű bátyja nagyokat rókázik, magyarán kidobja a taccsot, de Miklós taccs helyett folyton szögletet ítél. Nagyjából ez a konfliktus lehetett az épületes iromány gerince, valamint összes esszenciája, ám mire nyomtatásban is megjelent, a magyar nyelv szabályainak ismeretével felvértezett vizsla tekintetű szerkesztő gondos alapossággal kigyomlálta a címben éktelenkedő és egyben egyetlen humorforrásként szóba jöhető ly-t. A cikk ezzel a címmel jelent meg: Toldi estéje. Ezzel a címmel természetesen már semmi értelme nem volt az egésznek, ám legnagyobb megdöbbenésemre következő találkozásunkkor Kincses Gyuri ragyogó képpel fogadott: - Jó volt a cikked. De van itt a szerkesztőségben egy helyesírási szótár. Ha egy szó leírásában nem vagy biztos, nézd meg benne! Még szerencse, hogy az utolsó pillalatban kijavítottam a Toldi estélyét estéjére. |
Föld S. Péter és Halász Géza, a KEN játékvezetői. Háttérben az állami és pártvezetés
|
