Az új egyetemen, mint fiatal adjunktus, sok szemináriumot vezettem. Volt számos jól felkészült hallgatóm, voltak azonban olyanok is, akiknek a számvitel nem nagyon ment. Volt egy hallgatónőm, akinek a könyvelési tételszerkesztés sehogy sem ment. Ugyanakkor a könyvviteli írásbeli dolgozatai mindig hibátlanok voltak. Azt gyanítottam, hogy puskázik. Vallatóra fogtam a fiatal kolleginát és megígértem neki, hogy semmi baj nem lesz, ha őszintén elmondja, hogy milyen segédeszközökkel írja dolgozatait. Végül is a fiatal kollegina könnyezve elmondta, hogy ő puskát nem használ és másokról sem írja le dolgozatát, hanem minden tételt fordítva könyvel le, mint ahogy azt ő jónak tartja.
