J. CAESAR (bejön): Ave cézár!
WEISZBERGER: Ave!... Neve?
J. CAESAR: Julius Caesar.
WEISZBERGER (dühösen):
Én pedig Weiszberger Március, feleségem Weiszberger Márciusné, született Kropacsek Október, s gyermekem a KISZ részéről Weiszberger Februárka.
WEISZBERGER E.: És milyen volt a bácsiéknál a közösségi élet?
J. CAESAR (meglepetten odafordul): Te is fiam Weiszberger Emilke!
WEISZBERGER: Köszönjük, majd értesítjük.
J. CAESAR: A kocka el van vetve!
WEISZBERGER (elgondolkodva utánanéz): ...vetés ...remek agrárszakos lesz belőle.
CATO (bejön): Cato a nevem.
WEISZBERGER: Üdvözlöm Csató elvtárs.
CATO: Nem Csató, Cato.
Egyébként úgy vélem, hogy Karthagót el kell pusztítani.
WEISZBERGER: De furcsa neve van, nem volt ön sohasem lakat?
CATO: Nem, római vagyok, egyébként úgy vélem, hogy Karthagót el kell pusztítani.
WEISZBERGER: Köszönjük, elmehet. (Cato kimegy)... mint egy papagáj... mit csináljunk vele?... (felragyog az arca)... nem-zet-kö-zi.
WEISZBERGERNÉ: Van még valaki?
III. RICHÁRD: Igen, én.
WEISZBERGER: Ön három Richárd?
III. RICHÁRD: Nem három, harmadik.
WEISZBERGER: Kérem itt nem ragozunk, hanem vizsgáztatunk. Ön mint az irataiból látom a Gloster utcában végzett. Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy a közgazdasági egyetemre jelentkezik?
III. RICHÁRD: Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.
WEISZBERGER: Kedves három Richárd elvtárs, térjünk át a matematikára. Ha kedden este két élő királyfit bezárunk a Towerbe, akkor szerda reggel hány élő királyfi lesz a Towerben?
III. RICHÁRD: Egy sem.
WEISZBERGER: Helyes, és ha az egyik elő királlyfit bedobjuk a Temzébe és
WEISZBERGERNÉ (férje szavába vágva): hat személyre számítva mennyi leveszüldséget tenne a mákostésztába?
WEISZBERGER E. (anyja szavába vágva): Három Richárd bácsi, hogyan tudtad a királygyilkosságokat összeegyeztetni középiskolai tanulmányaiddal?
III. RICHÁRD (rémülten): Egy országot egy lóért!
MINDHÁRMAN: Nagyszerű! Felvesszük a külkereskedelmi szakra!
WEISZBERGER: Ave!... Neve?
J. CAESAR: Julius Caesar.
WEISZBERGER (dühösen):
Én pedig Weiszberger Március, feleségem Weiszberger Márciusné, született Kropacsek Október, s gyermekem a KISZ részéről Weiszberger Februárka.
WEISZBERGER E.: És milyen volt a bácsiéknál a közösségi élet?
J. CAESAR (meglepetten odafordul): Te is fiam Weiszberger Emilke!
WEISZBERGER: Köszönjük, majd értesítjük.
J. CAESAR: A kocka el van vetve!
WEISZBERGER (elgondolkodva utánanéz): ...vetés ...remek agrárszakos lesz belőle.
CATO (bejön): Cato a nevem.
WEISZBERGER: Üdvözlöm Csató elvtárs.
CATO: Nem Csató, Cato.
Egyébként úgy vélem, hogy Karthagót el kell pusztítani.
WEISZBERGER: De furcsa neve van, nem volt ön sohasem lakat?
CATO: Nem, római vagyok, egyébként úgy vélem, hogy Karthagót el kell pusztítani.
WEISZBERGER: Köszönjük, elmehet. (Cato kimegy)... mint egy papagáj... mit csináljunk vele?... (felragyog az arca)... nem-zet-kö-zi.
WEISZBERGERNÉ: Van még valaki?
III. RICHÁRD: Igen, én.
WEISZBERGER: Ön három Richárd?
III. RICHÁRD: Nem három, harmadik.
WEISZBERGER: Kérem itt nem ragozunk, hanem vizsgáztatunk. Ön mint az irataiból látom a Gloster utcában végzett. Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy a közgazdasági egyetemre jelentkezik?
III. RICHÁRD: Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.
WEISZBERGER: Kedves három Richárd elvtárs, térjünk át a matematikára. Ha kedden este két élő királyfit bezárunk a Towerbe, akkor szerda reggel hány élő királyfi lesz a Towerben?
III. RICHÁRD: Egy sem.
WEISZBERGER: Helyes, és ha az egyik elő királlyfit bedobjuk a Temzébe és
WEISZBERGERNÉ (férje szavába vágva): hat személyre számítva mennyi leveszüldséget tenne a mákostésztába?
WEISZBERGER E. (anyja szavába vágva): Három Richárd bácsi, hogyan tudtad a királygyilkosságokat összeegyeztetni középiskolai tanulmányaiddal?
III. RICHÁRD (rémülten): Egy országot egy lóért!
MINDHÁRMAN: Nagyszerű! Felvesszük a külkereskedelmi szakra!
