A Nagy Kutató homlokán kidagadtak az erek, pulzusa gyorsan, szabálytalanul vert, szeme révetegen a távolba meredt, s keze idegesen dobolt az íróasztal lapján: A felfedezés vad lázában égett. Érezte, még néhány másodperc, s az elmúlt órák megfeszített szellemi tevékenységének gyümölcse éretten pottyan le elméleti tudásának fájáról. Az új, a legújabb gazdasági elmélet megszüntetését várta, mely kemény kézzel csap majd minden szemközti elképzelés arcába.
– Most! – pattan valami az agyában. Behunyta a szemét, tollat ragadott, s gépies mozdulattal néhány sort írt az odakészített papírlapra. Várt egy picit, nagyot szusszantott, aztán mint a szenvedélyes kártyások, félig lehunyt szemmel, apránként gusztálta meg az eredményt.
– Egy képlet! – morogta csalódottan. Mindössze egy képlet. De feltámadt benne született kíváncsisága – mely sok művének születését segítette már! – és érdeklődve vizsgálgatni kezdte.
– Hm. Elég világos. No de mit jelenthet?... Ez a négy pi ez jó. Számlálóban mindig roppant hálás. Nem kell osztani vele. C6H1206, ez valami szőlőcukorféle. Tehát a dolog ipari, sőt élelmiszeripari. De ez az 56! Mi volt itt 56-ban a cukoriparban? Tudtommal semmi. Aha, ezért nulla az egész... És a jobb oldal? Nézzük csak a jobb oldalt... Na igen. Hát ez nem is érdekes. Teljesen egyenlő a baloldallal. Viszont ez a szumma jel! Szumma, szumma, szummárum... Összesen, általában összesen... Tyűha! De hisz ez akkor általános érvényű!
Letörölte az izzadságcseppet a homlokáról, és nagy gonddal letisztázta az egészet. Vonalzó mellett húzta meg a törtvonalat, és precízen az oldal közepére helyezte el művét. Rövid töprengés után a címet is felírta: „A visszahatás hatása a hatásfokra, különös tekintettel az eddigi közhiedelemre". Úgy döntött, hogy magyarázó szöveget nem is mellékel. A képlet önmaga helyett beszél.
Másnap, nem is titkolt büszkeséggel hallgatta kollégáinak a dolog felett kialakult szenvedélyes vitáját. Az érdemi részben – hogy ez így szép kerek egész, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem szabad – megegyeztek a vélemények. A gyakorlati alkalmazás szükségessége körül azonban akadtak eltérő elképzelések. Végül azonban, közmegegyezésre, ebben a kérdésben is megállapodás született! A Nagy Kutató javaslatára úgy döntöttek, hogy a képletet nem adják közkézre. Túl szép, túl nagy kár lenne érte. Ezek az átkozott gyakorlatiak mindenben csak az alkalmazhatóságot, meg az anyagi hasznot lesik, és ezzel képesek zátonyra futtatni a legszebb elképzeléseket is...
– Most! – pattan valami az agyában. Behunyta a szemét, tollat ragadott, s gépies mozdulattal néhány sort írt az odakészített papírlapra. Várt egy picit, nagyot szusszantott, aztán mint a szenvedélyes kártyások, félig lehunyt szemmel, apránként gusztálta meg az eredményt.
– Egy képlet! – morogta csalódottan. Mindössze egy képlet. De feltámadt benne született kíváncsisága – mely sok művének születését segítette már! – és érdeklődve vizsgálgatni kezdte.
– Hm. Elég világos. No de mit jelenthet?... Ez a négy pi ez jó. Számlálóban mindig roppant hálás. Nem kell osztani vele. C6H1206, ez valami szőlőcukorféle. Tehát a dolog ipari, sőt élelmiszeripari. De ez az 56! Mi volt itt 56-ban a cukoriparban? Tudtommal semmi. Aha, ezért nulla az egész... És a jobb oldal? Nézzük csak a jobb oldalt... Na igen. Hát ez nem is érdekes. Teljesen egyenlő a baloldallal. Viszont ez a szumma jel! Szumma, szumma, szummárum... Összesen, általában összesen... Tyűha! De hisz ez akkor általános érvényű!
Letörölte az izzadságcseppet a homlokáról, és nagy gonddal letisztázta az egészet. Vonalzó mellett húzta meg a törtvonalat, és precízen az oldal közepére helyezte el művét. Rövid töprengés után a címet is felírta: „A visszahatás hatása a hatásfokra, különös tekintettel az eddigi közhiedelemre". Úgy döntött, hogy magyarázó szöveget nem is mellékel. A képlet önmaga helyett beszél.
Másnap, nem is titkolt büszkeséggel hallgatta kollégáinak a dolog felett kialakult szenvedélyes vitáját. Az érdemi részben – hogy ez így szép kerek egész, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem szabad – megegyeztek a vélemények. A gyakorlati alkalmazás szükségessége körül azonban akadtak eltérő elképzelések. Végül azonban, közmegegyezésre, ebben a kérdésben is megállapodás született! A Nagy Kutató javaslatára úgy döntöttek, hogy a képletet nem adják közkézre. Túl szép, túl nagy kár lenne érte. Ezek az átkozott gyakorlatiak mindenben csak az alkalmazhatóságot, meg az anyagi hasznot lesik, és ezzel képesek zátonyra futtatni a legszebb elképzeléseket is...
