Amikor hallgató voltam, a Földrajz tanszéket Markos György professzor vezette. Markos elvtárs egyik délelőtt a folyosón találkozott egy hallgató lánnyal, akitől megkérdezte, hogy áll azzal a témával, amit tanulmányozásra adott neki. A hallgató lány azt felelte, haladok-haladok, de még sok minden zavarosan áll előttem. Markos professzor a lánynak azt ajánlotta, hogy a témához még 4 könyvet olvasson el és megnevezte a könyvek címeit.
Jó egy hónap múlva Markos elvtárs találkozott ismét a hallgató lánnyal. Megkérdezte tőle, hogy elolvasta-e a könyveket. Igen – mondta a lány. Ugye most már tisztábban látja a dolgokat? A válasz az volt:
– Nem egészen, még most is zavaros sok minden nekem, de igaz, hogy már magasabb fokon.
Jó egy hónap múlva Markos elvtárs találkozott ismét a hallgató lánnyal. Megkérdezte tőle, hogy elolvasta-e a könyveket. Igen – mondta a lány. Ugye most már tisztábban látja a dolgokat? A válasz az volt:
– Nem egészen, még most is zavaros sok minden nekem, de igaz, hogy már magasabb fokon.
