Néhány évtizede történt. Kicsi a tanszék, sok a vizsga. A vizsgáztatók már eléggé fáradtak, köztük Gyenes Lajos kollégánk is. Ő aznap már tizenhetedik vizsgázónál tart. Vizsga közben egyszer csak elálmosodik, révetegen néz. A hallgató zavarba jön, nem tudja, mit csináljon. Hamar feltalálja azonban magát és elkezdi ismételni a már elmondottakat. Közben Gyenes barátunk felébred. Hogy leplezze szunyókálása miatti zavarát, kérdően így szól: azonban? Erre a hallgató megszeppen és valamit mond. Mire Gyenes azt mondja neki: na látja kérem!
