Nagy érdeklõdéssel vártam az „Állami Áruház" c. új magyar filmet. A film jellegét és egészét tekintve jó volt. Ezzel azonban korántsem azt akarom mondani, hogy hibátlan. A film aktuális témát dolgoz fel: az Állami Áruház dolgozóinak harcát a pánikot keltõ ellenség ellen. Szemünk elõtt látjuk az áruház dolgozóinak fejlõdését, különösen „Dániel kartárs" és „Glaziusz", az öreg fõkönyvelõ esetében.
Ezzel szemben a belsõ kapcsolatok ábrázolásában a film egyes részei messze elmaradnak a követelményektõl. Itt elsõsorban a szerelem ábrázolására gondolok.
A szerelem kérdésében fiatalságunkban sok a burzsoá nézet. Fontos feladatunk ez ellen harcolni. Ebben a harcban jó fegyver a film, de nem olyan ábrázolási mód, ahogyan az „Állami Áruház" a szerelmet bemutatja.
Kocsis Feri és Ilonka szerelmének ábrázolása felszínes. Ilonka a filmben nemigen fejlõdik, inkább visszafelé húzza Ferit ahelyett, hogy segítené annak munkáját. Ferinek az amúgy is nehéz munkája mellett külön probléma Ilonka. Miben mutatkozik meg a szerelem felszínes ábrázolása? Abban, hogy émelygõ, burzsoá képeslapokra emlékeztetõ képekkel helyettesítik két ember szerelmének bemutatását. Révai elvtárs mondotta egyszer, hogy filmjeinkben nem merik egymást megcsókolni. Na, ezen aztán igazán gyökeresen változtat ez a film! Nem is az a baj, hogy csókolóznak – (bár ezt is túlzásba viszik) –, hanem az, hogy a film a két fiatal szerelmét kizárólag a csókokkal akarja érzékeltetni!
A szerelmi jelenetek beállítása is hagy némi kívánni valót. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a rendezõk el tudjanak képzelni olyan helyzetet, ahol két szerelmes, valósággal színpadon, embertömeg elõtt; csókok sorozatával reprezentálja érzelmeit. Persze így sokkal könnyebb bemutatni két ember kapcsolatát, de joggal kérdezhetjük meg: miért a könnyebb megoldást választják?
Mindent összevetve az a véleményem: nagy kár, hogy a film írói és a film rendezõi nem fordítottak nagyobb gondot a szerelem ábrázolására. Ez a tény igen sokat ront, az egyébként jó és nevelõ hatású új filmünkön, az „Állami Áruházon".
Ezzel szemben a belsõ kapcsolatok ábrázolásában a film egyes részei messze elmaradnak a követelményektõl. Itt elsõsorban a szerelem ábrázolására gondolok.
A szerelem kérdésében fiatalságunkban sok a burzsoá nézet. Fontos feladatunk ez ellen harcolni. Ebben a harcban jó fegyver a film, de nem olyan ábrázolási mód, ahogyan az „Állami Áruház" a szerelmet bemutatja.
Kocsis Feri és Ilonka szerelmének ábrázolása felszínes. Ilonka a filmben nemigen fejlõdik, inkább visszafelé húzza Ferit ahelyett, hogy segítené annak munkáját. Ferinek az amúgy is nehéz munkája mellett külön probléma Ilonka. Miben mutatkozik meg a szerelem felszínes ábrázolása? Abban, hogy émelygõ, burzsoá képeslapokra emlékeztetõ képekkel helyettesítik két ember szerelmének bemutatását. Révai elvtárs mondotta egyszer, hogy filmjeinkben nem merik egymást megcsókolni. Na, ezen aztán igazán gyökeresen változtat ez a film! Nem is az a baj, hogy csókolóznak – (bár ezt is túlzásba viszik) –, hanem az, hogy a film a két fiatal szerelmét kizárólag a csókokkal akarja érzékeltetni!
A szerelmi jelenetek beállítása is hagy némi kívánni valót. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a rendezõk el tudjanak képzelni olyan helyzetet, ahol két szerelmes, valósággal színpadon, embertömeg elõtt; csókok sorozatával reprezentálja érzelmeit. Persze így sokkal könnyebb bemutatni két ember kapcsolatát, de joggal kérdezhetjük meg: miért a könnyebb megoldást választják?
Mindent összevetve az a véleményem: nagy kár, hogy a film írói és a film rendezõi nem fordítottak nagyobb gondot a szerelem ábrázolására. Ez a tény igen sokat ront, az egyébként jó és nevelõ hatású új filmünkön, az „Állami Áruházon".