A dohányzás fogalma, a szocialista dohányzás megváltozott tartalma
A dohányzás fogalma alatt azt az emberi tevékenységet értjük, mellyel az egyén szükségleteinek kielégítésének érdekében tüdejét dohány elégetéséből nyert füsttel tölti fel. A füst tüdőbe jutása főleg a szájüregen keresztül vákuumos eljárással történik. A fáradt füstgázok szervezetből tőrténő kijutása ventiláció segítségével, vagy a száj- vagy az orrüregen keresztül megy végbe.
Míg a tőkés kizsákmányolás viszonyai között a fizikai dolgozók főleg létbizonytalanságukból adódó ideges, sőt, sok esetben tragikus lelkiállapotukat vezetik le a dohányzással, addig a szocialista emberek füstölése fõleg most, az új mechanizmusban, a kommunizmus felépítésébe vetett hit keltette megnyugvás tárgyi megnyilvánulása.
A dohányzás tervezése
A dohányzás tervezése kiterjed az alapanyag-, az segédanyag-ellátás, valamint a dohányzási művelet megtervezésére.
A dohányzás alapanyagai
A cigaretta-ellátás tervezése történhet:
A műszaki tervezés alapgondolata, hogy figyelembe vesszük mindazon tényezőket, melyek a dohányzást elősegítik, illetve annak intenzitását csökkentik.Így pl. tanulás és szórakozás alatt fokozódik a termelékenység, míg például villamoson utazás, alvás vagy csókolódzás alatt az elfogyasztható cigaretták mennyisége konvergál a nullához. Az így kiszámítható cigarettamennyiség képlete:
a.b.c/d = e
ahol:
a: - átlagos cigarettafogyasztás,
b: - a gátló tényezők miatt bekövetkezett fogyasztáscsökkenés együtthatója,
c: - a növekvő fogyasztás együtthatója,
d: - az egy dobozban levő cigaretták mennyisége,
e: - a tervidőszak cigarettamennyisége dobozokban kifejezve.A számításos eljárás lényege: bal kezünkkel zsebünkbe nyúlunk, és a markunkba vett pénzmennyiséget jobb kezünk segítségével megszámoljuk. Az így kapott pénzösszeget azután a cigaretták egységárával elosztva megkapjuk a tervidőszaki darabszámot. Képletben:
a/b = c
ahol:
a = a markunkban levő pénzösszeg forintban,
b = a cigaretta egységára forintban,
c = a tervidőszaki cigarettamennyiség darabban.Segédanyag tervezés
Segédanyag-tervezésen értjük a gyufa, öngyújtó, fidibusz, kovakő stb. mennyiségének tervezését, melyeknek segítségével a cigaretta hőmérséklete a gyulladási hőfok fölé emelhető, és így a füstgázok termelése megindítható.
Elterjedtségében legszélesebb az ún. gyufa. Ennek teste általában fából készül, fején foszfortartalmú anyag van, melynek a gyufásdobozhoz (lásd 3, ábra) való dörzsölése segítségével heves fény- és hőjelenségek közepette lejátszódó oxidációs folyamat megy végbe.
A szükséges gyufamennyiség tervezésénél figyelembe kell venni:
A dohányzási művelet megtervezése
A dohányzási művelet három fő részre oszlik:
A cigaretta lehet:
A rágyújtás után következik a szívás és kifújás, minek segítségével a dohányfüst a tüdőbe kerül, illetve onnan a külső légtérbe távozik, eközben történik a szájba került dohánytörmeléknek a nyelv és sűrített levegő segítségével történő eltávolítása. Ezt a műveletet a szakirodalom köpködés, sercintés néven tartja számon. A cigaretta elszívása közben keletkezett melléktermék (hamu) hasznosítása még nem teljesen megoldott, eddig főleg mákostésztán alkalmazták. Az új mechanizmusban e téren még sok tennivaló akad.
Az optimális cigarettahossz elérése után a cigaretta szívásának folyamata befejeződik, azután kerül sor a cigaretta eloltására, mely az egyéni érdekeltségnek megfelelően általában hamutartóban történik. Ügyelni kell a művelet normázására és ezzel kapcsolatban a legjobb cigarettaoltók termelését kell figyelembe venni. A rágyújtás, a szívás és az eloltás normaidejének összegeként megkaphatjuk az egész folyamat időigényét.
A dohányzás fogalma alatt azt az emberi tevékenységet értjük, mellyel az egyén szükségleteinek kielégítésének érdekében tüdejét dohány elégetéséből nyert füsttel tölti fel. A füst tüdőbe jutása főleg a szájüregen keresztül vákuumos eljárással történik. A fáradt füstgázok szervezetből tőrténő kijutása ventiláció segítségével, vagy a száj- vagy az orrüregen keresztül megy végbe.
Míg a tőkés kizsákmányolás viszonyai között a fizikai dolgozók főleg létbizonytalanságukból adódó ideges, sőt, sok esetben tragikus lelkiállapotukat vezetik le a dohányzással, addig a szocialista emberek füstölése fõleg most, az új mechanizmusban, a kommunizmus felépítésébe vetett hit keltette megnyugvás tárgyi megnyilvánulása.
A dohányzás tervezése
A dohányzás tervezése kiterjed az alapanyag-, az segédanyag-ellátás, valamint a dohányzási művelet megtervezésére.
A dohányzás alapanyagai
- cigaretta,
- szivar
- szivarka,
- pipa,
A cigaretta-ellátás tervezése történhet:
- statisztikai,
- műszaki,
- vagy egyszerű számításos eljárással.
A műszaki tervezés alapgondolata, hogy figyelembe vesszük mindazon tényezőket, melyek a dohányzást elősegítik, illetve annak intenzitását csökkentik.Így pl. tanulás és szórakozás alatt fokozódik a termelékenység, míg például villamoson utazás, alvás vagy csókolódzás alatt az elfogyasztható cigaretták mennyisége konvergál a nullához. Az így kiszámítható cigarettamennyiség képlete:
a.b.c/d = e
ahol:
a: - átlagos cigarettafogyasztás,
b: - a gátló tényezők miatt bekövetkezett fogyasztáscsökkenés együtthatója,
c: - a növekvő fogyasztás együtthatója,
d: - az egy dobozban levő cigaretták mennyisége,
e: - a tervidőszak cigarettamennyisége dobozokban kifejezve.A számításos eljárás lényege: bal kezünkkel zsebünkbe nyúlunk, és a markunkba vett pénzmennyiséget jobb kezünk segítségével megszámoljuk. Az így kapott pénzösszeget azután a cigaretták egységárával elosztva megkapjuk a tervidőszaki darabszámot. Képletben:
a/b = c
ahol:
a = a markunkban levő pénzösszeg forintban,
b = a cigaretta egységára forintban,
c = a tervidőszaki cigarettamennyiség darabban.Segédanyag tervezés
Segédanyag-tervezésen értjük a gyufa, öngyújtó, fidibusz, kovakő stb. mennyiségének tervezését, melyeknek segítségével a cigaretta hőmérséklete a gyulladási hőfok fölé emelhető, és így a füstgázok termelése megindítható.
Elterjedtségében legszélesebb az ún. gyufa. Ennek teste általában fából készül, fején foszfortartalmú anyag van, melynek a gyufásdobozhoz (lásd 3, ábra) való dörzsölése segítségével heves fény- és hőjelenségek közepette lejátszódó oxidációs folyamat megy végbe.
A szükséges gyufamennyiség tervezésénél figyelembe kell venni:
- a gyufafejek egyetlen foszforozását,
- a gyufák anyagában előálló feszültségeket, amelyek a gyufa roncsolódásához (töréséhez) vezethetnek,
- a gyufásdoboz oldalának kopását,
- a cigarettának, mint alapanyagnak nem kellő minőségét, és az ebből származó újragyújtási műveletek számát,
- a mindenkori normatívát (egy cigarettához egy gyufa).
A dohányzási művelet megtervezése
A dohányzási művelet három fő részre oszlik:
- rágyújtás,
- szívás,
- a cigaretta elnyomása.
A cigaretta lehet:
- a száj bal sarkában,
- a száj jobb sarkában,
- a száj közepén,
- filterrel kifelé;
A rágyújtás után következik a szívás és kifújás, minek segítségével a dohányfüst a tüdőbe kerül, illetve onnan a külső légtérbe távozik, eközben történik a szájba került dohánytörmeléknek a nyelv és sűrített levegő segítségével történő eltávolítása. Ezt a műveletet a szakirodalom köpködés, sercintés néven tartja számon. A cigaretta elszívása közben keletkezett melléktermék (hamu) hasznosítása még nem teljesen megoldott, eddig főleg mákostésztán alkalmazták. Az új mechanizmusban e téren még sok tennivaló akad.
Az optimális cigarettahossz elérése után a cigaretta szívásának folyamata befejeződik, azután kerül sor a cigaretta eloltására, mely az egyéni érdekeltségnek megfelelően általában hamutartóban történik. Ügyelni kell a művelet normázására és ezzel kapcsolatban a legjobb cigarettaoltók termelését kell figyelembe venni. A rágyújtás, a szívás és az eloltás normaidejének összegeként megkaphatjuk az egész folyamat időigényét.
