Kezdetben vala a hét csapás. A Úr keveselte. Az emberek továbbra is bűnösök voltak. És jött a Vízözön. – Kevés – dörögte az Úr megborzasztván a bűnös szíveket. És felbolydult vala a menny. Az arkangyalok. angyalok és a félállásban levõ munkatársak törték vala a fejüket. De hiába. Gábriel lapozta a görög mitológiát: „Prometheus"... próbálkozott. „El vele!" riadt rá az Úr. „Tantalus kínjai" – súgta Mihály. „Elég az ósdi eszmékbõl! Elõ Luciferrel!" S jött vala a Sátán és súgta rekedten: „A vizsgaidõszak, Uram. Büntesd õket a vizsgaidõszakkal!"
Úgy lõn.
S jeges borzadály tölté el az emberek szívét.
Meghinték fejöket hamuval, és megszaggatták ruháikat, így próbálkozván megenyhíteni az Úr szörnyű haragját. És áldozának néki véres áldozatokkal. Szõrcsuhát vevének, s mezítláb zarándokolának a Könyvtár legbelsõbb szentélyébe. Egyesek kegyetlenül sanyargatának magokat; aláhúzások töviseivel kivert, ólomsúlyú, vaskos jegyzetekkel gyötörték ifjú, lázadó testüket. Mások némaságot fogadtak, s iszonyú átkozódással űzték el õket háborító fele-kollégáikat, (de mert az ember esendõ – óh jaj –, csak azok hasonnemű felét.) Ismét mások, kiknek lelkében legbõvízűbben csörgedezett a bűnbánat tisztavizű forrása, végsõ kétségbeesésükben megfosztották magukat mindennapi betevõ mozijuktól.
Az Úr azonban megemlékezett az elmúlt idõk szemináriumi kicsapongásairól, a klubban lefolyt tébolyodott bacchanáliákról, az istentelenekrõl. akik a Rex-bálvány imádásába süllyedtek, és könyörtelen maradt. A nép ekkor a poklok fejedelméhez fordult, alvilági babonákkal igyekezvén megnyerni magának e sötét és kétes segítséget. Ebben az idõben virult köztük az Alchimia, az Astrológia és a Fekete Mágia, s úgy látszott, a mennyek kapuja örökre zárva maradt elõttük.
De ím, eljöttünk mi, megváltói a népnek; az Égõ Csipkebokor tüzénél rágyújtottunk egy Tervre, s elhozánk Közgazdászia népének a stencilre gépelt Tízparancsolatot:
1. Én vagyok a Te Szemináriumvezetõd, Tantárgyamat imádd, és csakis azt tanuld!
2. Februári ösztöndíjra a szokásos kölcsönt fel ne vedd!
3. A vizsga napját borotválkozással megszenteld!
4. Tiszteld vizsgáztatódat, hogy ne legyen hosszú számodra a vizsgaidõszak!
5. Ha ki is rúgtak valamibõl, ne ölj!
6. Polgári közgazdászokkal ne paráználkodj!
7. Jegyzetet a Könyvtárból ne lopj!
8. Hamis tanúságot a Jegyzetellátó ellen ne szólj!
9. Felebarátod jelesét ne kívánd, jó Neked az egyes is.
10. Vizsgáztatód Édesanyját, Nagymamáját és Keresztanyját sötét helyekre el ne kívánd, mert õk sem tehetnek róla.
S most felszólítunk Titeket, kövessétek tanításainkat, s így nem lesz Tiétek az UVÉK országa. S ha lenne köztetek mégis oly megátalkodott, ki elhagyja az egyedül üdvözítõ hitet, bizony mondjuk Néktek. bűnhõdni fog, s hetedizigleni vizsga senyveszti majd!
Úgy lõn.
S jeges borzadály tölté el az emberek szívét.
Meghinték fejöket hamuval, és megszaggatták ruháikat, így próbálkozván megenyhíteni az Úr szörnyű haragját. És áldozának néki véres áldozatokkal. Szõrcsuhát vevének, s mezítláb zarándokolának a Könyvtár legbelsõbb szentélyébe. Egyesek kegyetlenül sanyargatának magokat; aláhúzások töviseivel kivert, ólomsúlyú, vaskos jegyzetekkel gyötörték ifjú, lázadó testüket. Mások némaságot fogadtak, s iszonyú átkozódással űzték el õket háborító fele-kollégáikat, (de mert az ember esendõ – óh jaj –, csak azok hasonnemű felét.) Ismét mások, kiknek lelkében legbõvízűbben csörgedezett a bűnbánat tisztavizű forrása, végsõ kétségbeesésükben megfosztották magukat mindennapi betevõ mozijuktól.
Az Úr azonban megemlékezett az elmúlt idõk szemináriumi kicsapongásairól, a klubban lefolyt tébolyodott bacchanáliákról, az istentelenekrõl. akik a Rex-bálvány imádásába süllyedtek, és könyörtelen maradt. A nép ekkor a poklok fejedelméhez fordult, alvilági babonákkal igyekezvén megnyerni magának e sötét és kétes segítséget. Ebben az idõben virult köztük az Alchimia, az Astrológia és a Fekete Mágia, s úgy látszott, a mennyek kapuja örökre zárva maradt elõttük.
De ím, eljöttünk mi, megváltói a népnek; az Égõ Csipkebokor tüzénél rágyújtottunk egy Tervre, s elhozánk Közgazdászia népének a stencilre gépelt Tízparancsolatot:
1. Én vagyok a Te Szemináriumvezetõd, Tantárgyamat imádd, és csakis azt tanuld!
2. Februári ösztöndíjra a szokásos kölcsönt fel ne vedd!
3. A vizsga napját borotválkozással megszenteld!
4. Tiszteld vizsgáztatódat, hogy ne legyen hosszú számodra a vizsgaidõszak!
5. Ha ki is rúgtak valamibõl, ne ölj!
6. Polgári közgazdászokkal ne paráználkodj!
7. Jegyzetet a Könyvtárból ne lopj!
8. Hamis tanúságot a Jegyzetellátó ellen ne szólj!
9. Felebarátod jelesét ne kívánd, jó Neked az egyes is.
10. Vizsgáztatód Édesanyját, Nagymamáját és Keresztanyját sötét helyekre el ne kívánd, mert õk sem tehetnek róla.
S most felszólítunk Titeket, kövessétek tanításainkat, s így nem lesz Tiétek az UVÉK országa. S ha lenne köztetek mégis oly megátalkodott, ki elhagyja az egyedül üdvözítõ hitet, bizony mondjuk Néktek. bűnhõdni fog, s hetedizigleni vizsga senyveszti majd!